Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 9. szám - Keszthelyi Rezső: Ismétlődő képződések

*

Színét nem látja a kék, pedig mekkora szem-tér, én meg ujjhegyembe vájogatom körmöm hegyét, éreztetni égboltoknak földesemények özönét, hogy ők meg engedjék rám a maguk tömérdekét.

Színek testei így, térszerep, pompalég, melódiákat szól: teremtem, nyomban milliárdnyit, kikből azonban egyetlen hangot se lehet soha hallani.

Cirógatják szemem az árboclámpák, ezek a fénycsücskök, reszketők, ahogy billennek ide-oda.

A derű szomorúsága ők,

motyogom minden estidőben,

kiknek szűz hajózása

majd egyszer a szabad vágytalanságba

vezet.

42