Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 9. szám - Keszthelyi Rezső: Ismétlődő képződések
KESZTHELYI REZSŐ Ismétlődő képzelődések Vérem s agyam könnyű nyugalomba jutott, színtelen felhők, merev levegőben állva; a kedély, bár szeszélyes, nem kezd változásba, játszik magával a sivatagi homok. Ahogy szerelmeiben is: féktelenül higgadt vagyok, könyörgés, rémület olyan hiába, akár a cselekvés lázas odaadása, mindettől, mert valódi, megszabadulok. Mára a szív már lefelé visz percnyi útjain, és mintha a semmi lenne a teljesség hiánya, a föld kékes tömegét nem veszi magára, így jönnek és múlnak közönyrohamaim, csak éppen itt akkor van jó napom, ha az örömtől rázkódtat a fájdalom. * Az ébredések, amikor testetlen elevenség, ami élt, és aztán akként él az ébrenlét. Az összesei a levegőnek, körülvesznek, és bennük nézem, pihenve a kerti széken, citrom-, narancs- és gránátfáim csemete éppenségét. Derűállapotom az övék, ám ösztön-nesz létkeltésük mikor lesz az, ami én? * Amikor estszínű tüdővel, egy szál trikóban deszkaszéken üldögélek, és rám-rámtámad a dús égroham, gyakran megesik, hogy egv lepke szárnyröpte verődik vissza a kőasztalról tekintetembe, mintha csupáncsak azért: lélek-lélegzetemből ő is legyen lenni, és végezetül árnyékát repülni. 41
