Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 9. szám - "Ördög már veletek" - Nagy Gábor: "... a világ képeiben mi vagyunk" A Nagy László-líra korszerűségéről

szik a vaddisznók között”, az Egzakt aszály fogalmi metaforikája: „céda, ki mennyben delel / pepita képernyó'-rombusz / zenitben örök abortusz”, a Tipegő liliomok ironikus képsora: „felhőként fodros mozin / ámuldoztok ferde nyakkal / álmodtok hónotok alá / csillag helyett / vacak ridikült”. Az életmű záróverse, a Jönnek a harangok értem tragikumot és iróniát vegyít groteszk képeiben. A kamaszkori szexuális ösztönök torz megnyilvánulásai is az önmagából kifordult világról vallanak: „a kölykök hasalnak a házinyulakra, a búzszem- kisded szeméremtestét puszilják. S karcolnak ábrát az óriás takarmánytökre s löködik, tolják, mint egy villendorfi vénuszt”. A lírai személyiség is e groteszk elrajzoltság képeiben jelenik meg: „Örült Lear-orcámat, akár egy háborús patrontáskát akasztom a tölgyre”; később mindezt blaszfémiával fokozva: „jászolban fekszem, kényesen alvó számon patkányok csiszonkáznak, függőzik magukat fülembe, mert a ló fölvetett orrán is függnek, rémesebben, mint a takonykor.”

A portréversek egyik legszebbike, a Gyászom a Színészkirályért harmadik strófájában - amely megint bipoláris ítéleteket mér össze, ezúttal a megidézett Latinovits Zoltán művészi nagyságát mérlegelve a köz hangján - még a rímpárok is a groteszk fölerősítését szolgálják:

Eb voltál, vagy nagyranőtt Krisztus?

Csak jó ripacs, vagy színészkirály?

Szépség, vagy hetven kilogramm színhús? - a színfalak mögött az irigység, közöny és középszer még hezitál.

S a kisszerűség, silányság, züllés uralmát erősíti a groteszk tárgyiasítás: „a va- kotás, / rozsda-sálas ócska lokomotívok / toborozódnak a szokás szerint”; „a végállomási vakvágányon / (...)/ már tetőtől talpig megmosdatva / s mégis bűntudattal s véred ízével / magányosan reszket az ártatlan Diesel” (a lokomo- tívban, Dieselben tárgyiasítva a végképp vakvágányra vezetett korvalóságot). Majd a ’krisztusok’ szóra (igaz, ők a Krisztussal szembeállított másik pólus) újra blaszfémikus rímválaszt hozó nagyszabású, groteszk-látomásos szakasz következik, máig ható társadalombírálati érvénnyel:

ráismerek, íme, az Elektro-sokk, csokra: agyadról a sok kis vérfolt - Látjátok-e vicsorgó vad krisztusok?

Ostor, ige-habzás immár elég volt, béke van, nyár van, ti elléphettek, vagy vázába kerültök csendéletnek a tévé-azúrral bélelt hazában.

A képekbe foglalt korszemlélet s világnézet Nagy Lászlónál nemegyszer fogalmilag is kifejeződik - itt a piackép ironikus metaforikáját futtatja ki azzal kontrasztos, nagy hatású, poentírozó jellegű költői kérdésekbe:

32