Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 9. szám - "Ördög már veletek" - Nagy Gábor: "... a világ képeiben mi vagyunk" A Nagy László-líra korszerűségéről
A vátesz helyett e vershős médiumként értelmezése is új fénytörésbe állítja Nagy László költészetét. „Ez a hős korántsem az ő felnagyított személyisége, hanem a jövőjébe néző nemzeti és emberi közösség médiuma. (...) Poétikai »ruházata« az archaikus mítoszból veszi képeit, humanitását és morálját a történelem tanulságaiból meríti, látószöge pedig a jelenét megítélő költő pillantásából nyílik.”6 Egyszerre személyes és archaikusán egyetemes e lírai hős, az egyéni és az emberi lényeg kivonata, érzékelő, megítélő és közvetítő személyiség. Archaikus és modern médium. 3 Jánosi Zoltán rámutat, hogy a posztmodern esztétika konvencionálisnak, kiüresedettnek tartja a mitikus világlátást. Kulcsár Szabó Ernő irodalomtörténete Juhász Ferencről szóló fejezetében nemcsak Juhászra, de jól érzékelhetően Nagy Lászlóra is vonatkoztatva mondja, hogy „olyan művelődésszerkezeti és tájékozottságbeli hiányosságokkal kerültek (...) hirtelen a magyar költészet arcvonalába, hogy nemigen észlelték: az acélkohók, kombájnok és traktorok díszletei között - a kései Benn vagy Celan, Lowell és Michaux, Plath és Bach- mann korában - a 19. század szellemét hozták vissza a magyar irodalomba.”8 E megállapítás nemcsak azért sántít, mert a felsorolt nyugati szerzők nem az acélkohók, kombájnok és traktorok világában éltek, mint ahogy az avíttnak tűnő szellemet sem Juhászék, hanem a szocializmus hozta a mi vidékünkre. Sokkal inkább azért egyoldalú, mert egy bizonyos világirodalmi tendenciát kér számon a (huszonéves) költőkön, azt sugallva, hogy ez a világirodalom. Ismét csak Jánosi Zoltán tárta fel legteljesebben azt a világirodalmi kontextust, amelybe nemcsak illeszkedik Nagy László lírája, de amelyben az egyik legrangosabbnak is minősül. „Nagy László költészete Európának hasonló - történeti és kulturális értelemben vett - »peremvidékén«, civilizációs és történelmi folyamatok törésvonalában bontakozik ki, akár a századelőn az ír Yeats, a finn Eino Leino, az orosz Jeszenyin, a román Cosbuc, a spanyol García Lorca lírája” - nevezi meg Jánosi az elődöket.9 De nem csupán a nevek, hanem a peremiét, a történelmi törésvonalak hangsúlyozása is fontos itt. A remitologi- záció poétikai elvében - az európai Dylan Thomas, Walt Whitman, Guillaume Apollinaire, Thomas Mann, az orosz Mihail Bulgakov mellett - olyan latin-amerikai rokonait nevezi meg Jánosi, mint Nicolas Guillén, Pablo Neruda, a prózaíró Alejo Carpentier, Jorge Amado, Miguel Angel Asturias, Jósé Maria Arguedas, Gabriel García Márquez, illetve a remitologizáció második európai szakaszából Vaskó Popa, Miodrag Pavlovié1“. Korábbi művében említette még Rafael Albertit, Lucian Blagát, az oroszok közül Oszip Mandelsta- mot, Borisz Paszternákot és Marina Cvetajevát." A folyamat társművészetekben jelentkező változatait pedig olyan művészek gazdagították, mint Picasso, Klee, Miró, Chagall, Bartók, Sztravinszkij, Manuel de Falla.12 Kétségtelen, ez egy másik névsor, mint Kulcsár Szabó Ernőé, de aligha jelentéktelenebb. Nagy László tájékozódása és ennek következtében lírája együtt mozog, együtt lélegzik a kortárs világirodalom és társművészetei több 29
