Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 9. szám - Halmai Tamás: Szkriptórium (14 hamisítvány)
ugyanaz a felejtés őrzi meg, amely a gyilkos házaspár sorsáról sem óhajt tudni. A szóbeszéd alakváltó igazságai betűket és bűnöket kevernek össze, jóvátehetetlenül. A krisztinavárosi polgárok képzelete élénk, ám könyörületes: az áldozat nevét felejtik el leghamarább. (Más változatokban senki sem hal meg, de több a szívtelenség.) APOKRIF Ábel már halott volt, amikor Káin rátalált. A KORINTHOSZI Sziszüphoszt, Korinthosz furfangos és frivol királyát, furfangosságáért és fri- volságáért, mint ismeretes, arra ítélték az istenek, hogy egész örökkévaló alvilági életében egy sziklát görgessen a meredek hegyre fel, újra és újra, sosem érve célt. A valóságban (meglehet, egy másik valóságban) épp fordítva történt. Sziszüphosz megtette, amit megtett; elmulasztotta, amit elmulasztott. De a dolgok következménye, a büntetés, mégsem őt sújtotta. Hiszen mégiscsak az isteneknek kellett egész örökkévaló életükben ugyanama monoton cselekvéssor fölött felügyeletet gyakorolniok (mert Sziszüphosz erre ítélte őket); és a végtelen munkálkodás mégiscsak a korinthoszi létébe csempészett állandó célt, kifogyhatatlan tartalékot, folytonos tartalmat. A kárörömről, hogy most már szavatoltan mindig túlélni fog, nem is beszélve. RENESZÁNSZ |ÉZUS Dürer 1498-as önarcképe, a madridi, büszke, de üres tekintetű férfit mutat. Merő öntetszelgés a háttérré lefokozott és ablakkeretbe szorított hegyi táj előtt. A müncheni portré, 1500-ból, ikonikus alakzatba rendezi tárgyát. Reneszánszjézus. Kinéz a képből, más dimenziókat látó szeme nem foglalkozik a festmény szemlélőjével. Mi változott meg két év alatt? A technikai készség? Az önvizsgálat foka? A tükrök állaga? És lelki vagy optikai értelemben? 10
