Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 9. szám - Halmai Tamás: Szkriptórium (14 hamisítvány)

A kérdés ötszáz éve nem talál válaszra.

Pedig Dürer 1506-ban elkészíti A tizenkét esztendős Jézus kezei című tanulmányrajzát. Csak ezt az egy, mellékes remeket kellene alaposabban szemügyre venni. Vonalvezetés és árnyékolás viszonyát, arányok és szerkesztés istenkísértő összefüggéseit. Csak ezt az egyetlen, előkészületnek szánt tollrajzot, hogy a kérdésre a választ cáfolhatatlan bizonyossággal ne találja meg többé soha senki.

SZÓCIKK

ELSTER, Gabriele (1926-1979)

Osztrák költőnő, a háború utáni német nyelvű líra meghatározó, bár alig ismert szerzője. Életében, melyről csak annyi tudható, hogy eseménytelenség- ben gazdagon zajlott, egyetlen kötete jelent meg: Gegenlicht (Ellenfény), 1970. Jelentősek még Pilinszky- és Kavafisz-fordításai, valamint az a levél, amelyet nem küldött el Paul Celannak (egyesek, miközben elismerőleg szólnak róla, a puszta létét is vitatják). Valószínűleg sosem találkozott Gottfried Benn-nel, s föltehető az is, hogy verseit nem olvasásra szánta (egy kanadai monográfusa például a művek ismerete nélkül adott kimerítő elemzést az elsteri versnyelvtan disszeminatív hermetizmusáról).

1979-től nincs róla adatunk. Némelyek úgy tudják, meghalt, mások arra esküsznek, újjászületett. Legyen neki könnyű a nyelv - melyről éppen ő írta, Worte (Szavak) című költeményében: Er sprach umsonst: sagte nur Worte. / „Stein”, sagte er, / doch seine Zunge drehte keine Steine. / „Blume”, sagte er, / doch die Töne hatten keinen Geruch, keine Farbe. / „Du”, sagte er, / doch du warst nicht da. // Worte waren da, und wofür es keine Worte gibt (diese auch nicht): / zerknitterte Lichter / im Oktober eines Blickes. (Nyersfordításban: Hiába beszélt: csak szavakat mondott. / „Kő”, mondta, / de nyelve nem forgatott követ. / „Virág”, mondta, / de a hangoknak nem volt illatuk, színük. / „Te”, mondta, / de te nem voltál ott. // Szavak voltak ott, s amire nincs szó (ezek se): / összegyűrt fények / egy tekintet októberében.)

TÜBINGEN- A költészet szavakban otthonos, de a tudó nem beszél - mondta csöndesen Hölderlin. - Inkább a levegőbe ír imát, inkább egészekre tagolja a részt, inkább kiáll a napra.

Szállásadója és gondozója, az asztalosmester, nem válaszolt. Igaz, kérdés sem hangzott el.- Mert ami nem jön, csak itt van, mint az alkony: még nincs itt - folytatta Hölderlin. - A költészet a polcoké. Szeretéssel gondolni valakire: van-e más

11