Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 7-8. szám - Fehér Béla: Egyenes Kecske (4. rész)
Egy héten belül háromszor fordult elő, hogy Hajnalka nem töltötte otthon az éjszakát. Pogácsás Lajosné roppant aggódott, nehogy teljesen kigyepálják a kislánya afrikját, mielőtt végre sikerülne férjhez adni. Apucikám nem aggódott, neki az volt a véleménye, hogy a lecsó akkor jó, ha tisztességesen be van járatva. Ezt mondta: még senki nem sántult bele, ha egy kis öröm csörgött az ölébe. Pogácsás Lajosné fel volt háborodva, csípőre tett kézzel közölte, hogy így egy apa nem beszélhet, ilyet csak egy olyan hülye vasutas mond, mint amilyen az én apucikám. Tehetetlenül állt a konyhaasztal mellett, aztán vörösen égő arccal ezt kiabálta: hát miféle ember vagy te, Lajos? Csinálj már valamit, te Lajos! Minden az én nyakamba szakad, Lajos? Apucikám erre nagyon nyugodtan ezt válaszolta: csak nyugalom, megyek, levágom a lábkörmeimet. Az lett a vége, hogy Pogácsás Lajosné felhívta telefonon a Beauty szépségszalont, ahol Hajnalka dolgozott, és megnyugtatta a kislányát, nincs mitől tartania, jöjjön szépen haza, de ne egyedül, hanem hozza magával azt a derék fiút is, mert a család ég a vágytól, hogy végre megismerje. Ezt is mondta: a hazu- dozás és bujkálás, a lopott gyönyör csak rossz vért szül. Hajnalka erre ezt kérdezte: és mégis, hol lopjam a gyönyört, otthon, a konyhaasztalon vagy a Bazilika előtt, mikor kezdődik a körmenet? Pogácsásné ezt válaszolta: mi is voltunk fiatalok, kislányom, egy szerető családon belül mindent meg lehet oldani, ha előre szólsz, diszkréten elmegyünk hazulról. Hajnalka erre ezt mondta: tudtam előre, hogy ebbe is tövig beleveritek az orrotokat. Persze, hogy beleverik, amikor ez sokkal kényelmesebb, mint nagyobb lakást szerezni. Pogácsás Lajos hallani sem akart a költözésről, tetszett neki az egy szoba, azt mondta, hogy a szívét melegség járja át, amikor éjszaka hallgatja a kórusban szuszogó családot, és bizony könny szökik a szemébe, ha arra gondol, hogy ezt a boldogságot mind ő teremtette. Ezt mondta: minket irigyelni kell, mert mi vagyunk a sok jó ember kis helyen, akik egy cipőben eveznek! Aztán ezt kérdezte: mégis, mi a nyavalyát akartok csinálni, amit ne lehetne egy szobában? Pogácsásné erre ezt mondta: hiába lopkodod össze a vonatról azt a sok megrágott moslékot, abból soha nem fogunk tudni nagyobbra cserélni! Erre apucikám ezt mondta: édes bogárkám, ha jól tudom, te se teherautóval hordod haza a pénzt! Mire Anyucikám: felesleges gúnyolódni, te Lajos, hallottál már olyan emberről, aki a sajtcsomagolásból gazdagodott meg? Ludwig Pogácsás ezt válaszolta: eddig még nem, de majd kérdezősködni fogok. Figyeld, hogy mit mondok én erre! Az ember élete olyan, mint egy elrúgott labda. Rúgás, síííítty, repül, leesik, pitt-patt, pitt-patt, pitt-patt, aztán fáradt gurulás, a síííítty siralmas vánszorgássá szelídül, a végén a labdád megáll egy pocsolyában vagy egy kupac kutyaszőrben a járda szélén. Vettük az akadályt! Es akkor kezdődik elölről. Rúgás, síííítty, pitt-patt, satöbbi. Röviden: rúgás, satöbbi. 142
