Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 7-8. szám - Fehér Béla: Egyenes Kecske (4. rész)
Szombaton délutánra szólt Mandulának a meghívás, de amikor csengettek, nem a Hajnalka dugódanija állt az ajtóban, hanem maga Lebeny, suhogós tréningben, legázolt pofával. Keze, lába remegett. Ezt mondta: gyere gyorsan, babszeg, égig érő gubanc van! Kiderült, hogy Tőzeginét megtámadták az üzletben, elvittek tőle egy halom videofilmét, a pénzes kazettából pedig lenyúltak ötvenkilenc lepedőt. így történt: Lebeny éppen ügetett a térre a szőrházi ufós haverjaihoz, amikor látta, hogy a kölcsönzőből két janicsár szalad ki, fejest ugranak egy zöld Zsiguliba, és visító gumikkal elhúznak. Megnézte, mi a helyzet, belesett a kirakatüvegen, és látta, hogy odabent mindent a feje tetején áll, özvegy Tőzeginé hátra rántott fejjel ül az asztala mögött, a szájába rongyot tömtek, a jobb kézfejébe pedig kést vágtak, odaszegezték a tenyerét az íróasztal lapjához. Amikor az utcán loholtunk az üzlet felé, megkérdeztem Lebenytől, hogy miért nem adott előbb elsősegélyt Tőzeginének, ráért volna azután is értem jönni. Ezt válaszolta: legalább törlesztettem valamit, hadd tanuljon egy kis rendet a vén spiné! Amikor kibányásztuk a rongyot a szájából, Lebeny pedig kihúzta a vékony pengéjű bicskát a keze fejéből, özvegy Tőzeginé ezt mondta: már reggel éreztem, hogy nem lesz valami jó napom, megrázott a kávéfőző. Közben a műanyagból öntött fogsorát négy darabban köpte ki az ölébe. Ezt mondta: na, már szak esz hiányszossz, aszok a szemeszek elszörszék a fogszoromasz. Nem látszott ijedtnek. Forgatta a szederjesre színeződött tenyerét, próbálta a csuklóját hajlítgatni, én meg azon csodálkoztam, hogy alig látszik vér az íróasztalon. Szóltam Lebenynek, hogy szerezzen valahonnan kötszert, mert el kellene látni az öreglány kezét, de nem ártana előbb bezárni az üzletet, nehogy ránk nyisson valaki, még a végén azt hiszik, hogy mi szadiztuk le az öreganyót. Fogtam az özvegy mobilját, és ezt mondtam: a jardot majd én értesítem. Erre Tőzeginé felpattant és megpróbált hozzámvágni egy videokazettát. Ha el nem húzom a fejem, homlokon talál. Ezt rikácsolta: meg ne próbálja, ide halgasz- szon, én megfojszom magász, ha a nyakamra hossza a rendőrszéget! Erre ezt mondtam: mit kiabál, nem vagyok süket. Lebeny ezt mondta: betlizzél, babszeg, övé a bolt! Hát, jó. Szó nélkül otthagytam őket, és elmentem moziba. • Mandula hajtókás nadrágban, és mezítlábra húzott saruban jelent meg a Hotel Pogácsásban. A nagylábujja úgy festett, mint egy leszopott fagylalt. Anyucikám a szobában terített, ami csak úgy volt lehetséges, hogy az én görgős fotelágyamat összecsukták, és feltették Hajnalka rekamiéjára, máskülönben nem fért volna el az asztal. Pogácsás Lajosné kitett magáért, leürítette a hűtőszekrényt, májas batyu, sonkatekercs, kaszinótojás és gyümölcssaláta volt a menü, made in Vínervalcer. Anyucikám minden tányérhoz mellékelt egy Utasellátó feliratú szalvétát. Mandula eleinte kínosan érezte magát, arra gondolt, hogy jobb volna elhúzni a francba, de Hajnalka átölelte a derekát, és ezt 143
