Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 7-8. szám - Bokányi Péter: Fábián László: Henrik király nyughatatlan éjszakái

egy ember, a személyiség csak szerepeiben van jelen, hogy kicsoda is ő, az nem tudható: a személyiség éppen aktuális szegmense látszik csupán, s még az is szűrve, a szemlélő nézőpontja révén alakítva/torzítva - annak a szemlélőnek a nézőpontja révén, aki nyilván azt sem tudja definiálni, hogy „ki a csuda az az én”, kicsoda is valójában ő maga.

„Keresd föl ifjúságod"

Zsögödi Nagy Imre (1893-1976): Lófürösztés, 1932

A Henrik király nyughatatlan éjszakái című regény főhőse zavarba ejtően sokféle, mint minden ember, attól függően, hogy kinek a nézőpontjából látjuk. A regény harmadik személyű narrátora tartózkodik is attól, hogy bármit állítson róla, csendes iróniája révén igyekszik eltávolodni hősétől, csak akkor nyilatkozik meg, amikor a főhőstől független dolgokról beszél: a kora őszi természetről a második fejezet (Pipiske) bevezetőjeként például, vagy a hatodik fejezet (Kisírt szemek Gahrielle-ért) elején, a kötet borítóján is megjelenő Gábriellé d’ Estrées Villars hercegnővel a fürdőben című festményt szemlélve. Egyébként jellemzően a regény különböző szereplőinek nézőpontjából szólal meg, s ily módon több szerep, több szegmens mutatkozik meg IV. Henrik személyiségéből - de hogy kicsoda is ő valójában, hogy mi a „lényege”, arról az olvasónak - a narrátorral együtt - csak sejtései, benyomásai lehetnek. Ilyen a király érzékenysége (többször elhangzik, hogy könnyen meghatódik, és könnyen sír135