Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 7-8. szám - Pete György: Képvilág és Világkép

Mivel képinterpretációit tartalmilag kibővítette az irodalmi szöveg hozzákapcsolásával, a kép alá írott versidézetek a látvány értelmezését új dimenzióval gazdagítják, háromeleművé teszik. Az első elem az eredeti festmény lecsu- paszítása, deszakralizálása, „felülfestés” által. A képre vonatkoztatott irodalmi szöveg maga is csonka, a versegészből kiragadott, tehát szintén deszakralizált, egészből résszé degradált analógia, melyet a képhez rendelve a szöveg is új értelmet kap. S e két elemet, képet és szöveget a festményre eleve ráfestett metafizikai jelentést hordozó fogalom, a tiszta idea szervezi egységbe. A mű e három: összetevőszétválaszthatatlan egysége. Nem csupán látvány, nem is csak azzal analóg, azzal korrespondeáló irodalom. A fogalom objektiválódik a tárgyban - ez volt az eddigi kísérlet, ami most kibővül azzal, hogy a fogalom az irodalmi szövegben is értelmeződik, gazdagabban tárul fel a meditációs objektumban. A mű nem adott szemléletileg, rétegei nem épülnek egymásra, csak bennünk válnak értelmi- és érzelmi egésszé, ha aktívan fordulunk hozzá. Ha felfedezzük, hogy elindulunk, elindulhatunk a műélmény kínálta hajszálhídon - Weöres Sándor szavaival „A teljesség felé”.

„Kukoricaföld'

Benkhard Ágost (1882-1961): Dél a kukoricásban

132