Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 1. szám - Tőzsér Árpád: Faustus Prágában (Részlet az azonos című drámai költeményből)
Faustus S szebb, mint volt, nem ártott neki erőszak. Sőt tán épp az dúsítja: láp lidércet, rózsa szirmát bűzös tó! De miért nem vonz a szép, ha riszálja magát, s kehely sem, ha túlontúl tárva van? Mért erő tudat a szerelmi vágy?, s könnyen ejtett vad mért nem boldogít?! Lilit Ha Prága csak kérdésekre tanított, adja vissza a tandíjat! Te most válaszokat próbálj, gyújtsd az erőd Lucifer szörnyű kérdéseihez. Faustus Kiszikkadtak képzetem nedvei, s az ész homokja csak kérdést terem. Lucifer (elegáns világfi, az ajtón be) Bajecznie!, barátom, ne higgy a nőnek! A kis gyerek az apja nagy nyilával henceg, a nő a férfit ajza föl. Te csak faggatózz nyugodtan tovább, minden kérdés kezdet, s vég rá a válasz, e némber itt pontot terme kezemmel életed után, én kérdőjelekre ítéllek. Ma jókedvemben vagyok, a pokol már szívét vívja a Földnek. Faustus Félnem kellene, s félni nem tudok: letelt az időm, vár a kárhozat, mi több, az utolsó kéjek jogát is eljátszottam, mégis csak mély közönyt érzek magam s a Föld veszte iránt. Minden kapott feladatom legyűrt, én csak forrongó képzeletemet, s jövőképeimet tudtam legyűrni, parancsod szerint. S állok most kifosztva, jövőden, de félelem nékül is, bódult állatként a vágóhídon. Lucifer Nagyszerű, bajeczne, kedves barátom, 65
