Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 1. szám - Tőzsér Árpád: Faustus Prágában (Részlet az azonos című drámai költeményből)
tudsz lengyelül? Németül mostanában csak Rudolffal, a császárral beszélek. Lengyelül jut eszembe minden eszme: néhány hónapja Sendiwoj vagyok, Rudolf lengyel vegyésze. Egyenest Hradzsinból, a birodalom agyából vezényelem a pokol hadait, s szabad időmben bódító elixírt kotyvasztok a kedélybeteg cezarznak. Mit buta mákfejek önzeden adnak, okos koronás fő megfizeti. S látod, hozzád milyen kegyes vagyok: te a bódulatot ingyen kapod. Faustus Valóban nagy kegy azt kapnom, ami elveszi azt, amim van. Te nagy úr vagy, roppant üstödben van és nincs vegyül, de az én tégelyemből mindig kiforrt a két fő pólus valamelyike! S bár értelmem (epesztő szomjúság) egyre töltekezésre késztetett, éppen értelmem forralta a véget, az Egyest elnyomó elvi tökélyt. Aki ágyába Sofiát kíván, ahogy azt Ebreo már rég megírta: 66
