Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 7-8. szám - Ablonczy László: A szellemhez kell a "Nemzeti"!

nyos gyerek, puszi, meg minden. Ott volt Gombos Kati, meg egy másik vásárhelyi, tenorista, az apja tanított elemiben. Aranyos, drága banda. Szerepeltünk, ordítottunk, én a Hegedűst, „Ha én gazdag lennék...!” Boldogok voltunk!- Németh László valamely művének részletét nem. mondtad?- Ne viccelj már! Annyi eszük (mutatóujjával homlokát fúrja) sincs, hogy Németh László kelljen nekik! (Ujjúval a haját túrja.) Eszük sincsen. Nincsen! (Osszeteszi kezét.) Ne beszéljünk róla! Leépülőben van ez az ország, teljesen. Ne beszéljünk tovább róla! (Két kezét imádságosan összekulcsolja.) Nem kéne, hogy mi is azok legyünk. De hát, édes kicsi angyalom, hogy is mondjam... (hosszan, zaklatottan a kifejezést keresi)-, arra volna szükségünk, hogy ne álljanak velünk szembe. Borzasztó; nem táplál senki igényt. Mi annyit érünk, amennyi igényt velünk szemben táplálnak. Ha nem táplálnak semmit, szart se érünk. Ha ott vagy felesleges, ahol vagy, akkor ott vagy. Idefigyeljen, uram! Brandenburgi herceg kellene! Ha valaha, akkor most, az igénytelenség ellenében kellene csinálni dolgokat. (Szétteszi a kezét, lemondóan.) Borzalmas dolgokat tudnék csinálni, ha nem volnék nyolcvan éves. Jajjjü!- Egyszer azt nyilatkoztad, hogy az a nagy pillanat, amikor az embert meglátogatja az Isten. Hányszor élted meg ezt a kegyelmi pillanatot?

Jelenné gyülemlő múlt"

Szobotka Imre (1890-1961): Nagybányai táj, 1930

93