Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 7-8. szám - Ablonczy László: A szellemhez kell a "Nemzeti"!

va; áldozatot kell hoznia (kihúzza magát), de egy öregasszonyban ez a mártírság már nem érdekes. Na mindegy, így jó, ahogy van. Az arany ember is én voltam! Hédi helyett valami más lányt választottak. Amikor megtudtam, lemondtam a szerepet, azt hittem, hogy könyörögnek majd! Egy fenét, és akkor hozták az erdélyi srácot.14- Máskor is voltál rátarti?- Soha! Ez volt életem legnagyobb baromsága. Mert Az arany ember is én voltam és az Egy magyar nábob és a Dúvad is én voltam. (.Felvonja szemöldökét.) Most ezt is elrontottam. De hát most már olyan mindegy. (Legyint.)-A Madáchiból harmadjára tértél vissza a Nemzetibe, 1980-ban!- Egy évre. Az emberek ma is élnek, nagyon kedvesek, ők vették át a Nemzeti vezetését, és engem emberszámba se vettek.1’ Érzékeltem! (Legyint) Emberszámba se vettek. Nem akartam tovább bocsánatos leveleket írni, mert az borzasztó; én nekik nem kellek! Én már igazán mindent megcsináltam, amit a sors (összeteszi két kezét és feltekint) boldogságosan rám rakott. At akarták formálni az egész Nemzetit. Aztán át is formálták egy darabig...; hogy meddig, azt a franc se tudja. Egy hosszú, fél éjszakán át tartó beszélgetés végén azt mondtam nekik: holnaptól nyugdíjba megyek! Majd holnap délben a portán (indulattal) már ott volt a nyugdíjaztatásomról szóló levél! Ennyire nem vettek emberszámba, ennyire várták, hogy szabaduljanak tőlem! Azok az emberek, akik korábban nem kerülhettek a Nemzeti közelébe sem! (Összecsapja két kezét, csöndesen.) Édes kicsi angyalom! Nagyon jópofa életet éltem. (Kezét széttárja.) Éljenek jól, csinálják jól, de az Isten verje meg a szívüket, ha nem csinálják jól! Itt egy nép, amelynek nagy kultúrája, múltja van, ha nem csinálják jól, akkor rohadjanak meg! Ez, mint végszó!- Feri, türelem, ne siess!- (Kacagva.) Ez folyton provokál, megverem!- Mi a művészet, a színház hivatása?- Már vidéki kórista koromban tudtam, hogy a dolog több, mint komédiá- zás (kezét széttárja), ez emberábrázolás, az emberteremtés. Az Isten megteremtette a világot. Aztán magához hívott egy angyalt. „Idefigyelj kisfiam! Te vagy a művész. Menj le a Földre, és próbáld számukra elviselhetővé tenni ezt az életet...; az egészet, amit én hat nap alatt teremtettem. Lehet, hogy nem sikerült jól, de... mégis!” Ez volt a művész, akit az Isten kinevezett földi helytartójának. Olyan gyönyörűséges szép mondat. Csodálatos dolog komédiásnak lenni, nem tudjátok elképzelni! Micsoda fantázia, fantazmagória (kezét széttárja), micsoda őrületes dolog behozni a gondolatot az agyból a színpadra, s azt csinál a néző, amit én akarok Ez gyönyörűséges a nézőnek is, hogy kontaktust teremthet a színésszel.- Kísért-e vásárhelyi gyermekkorod?- Hagyjál már békén!... (Kiált, fejéhez kap, majd szétterpeszkedik kezét hasán összefogja és mosolyog.) Vásárhelyen szülemi érdemes, de ott élni nem lehet. (Nevet és hajába túr.) Most voltam ott Rapcsáknál, a Fekete Sas megnyitásán.16 Szerettek, tapsoltak. Az a borzasztó, Laci, hogy engem ebben az országban mindenütt szeretnek. (Széttárja kezét.) Úgy fogadtak, mint egy istent. Amit csináltam, az úgy terjedt. Nem is láttak, de terjedt. Mint egy legenda. Rapcsák ara92