Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 7-8. szám - Ablonczy László: A szellemhez kell a "Nemzeti"!
gyarázta, hogy kell Brechtet játszani. Jani hallgatja, hallgatja, majd megszólalt: Jó, Tamás, tehát úgy kell játszani, amiért a Vígszínházban felmondtak.” (Kacag., két kezét összecsapja.)-A brechtesedő szellem miatt hagytad el a Nemzetit 1963-ban? — Az hiszem, ez is benne volt. De azért is, mert Both Béla Illyés Kegyencére csábított a Madáchba, ám Both addig hochmecolt, hogy nem lett belőle semmi.12 (Keresi a szavakat, tűnődik.) Semmi emberekről nem szól tragédia. (Kezét összekulcsolva.) Lehet baleset, szerencsétlenség, de arról tragédia nem szól - a semmi emberekről! A Kegyeire is a Bánk bán-ügyet igazolja! Olyan tökéletes, olyan csodálatos folyamata van ennek. (Körülnéz)... Hármat számolok ... - és befejeztük!-Addig is kérdezlek! Egyébként még odébb vagyunk a végétől. Aztán visszatértél a Nemzetibe (1967-ben), majd újra visszaszerződtél a Madáchba (1973-ban). Miéit hagytad el újra a Nemzetit? — Neil Simon darabjában a fütyülőmmel kellett játszani egész este (mutatja), s úgy szégyelltem, hogy a pofámról majd leesett a bőr. Megkérdeztem Martont, miért kell ezt nekem játszani? (Két kezével fejét csapkodja, majd arcát betemeti, s Martont utánozva!) „Da, Feri, da! Azért Feri, hogy veszítsd már el a történelmi arcodat!” Egy színházban, ahol a történelmi arc a legfontosabb! S van egy pasas, aki erre alkalmas, erre képes, mert az Isten odateremtette (kezét széttárja), s azt mondják neki, hogy „da, veszítsd el a történelmi arcodat!”, akkor a színész főbe lőheti magát! Ez a sora a dolognak. Én nem lőttem főbe magam, hanem egy másik színházba, a Madáchba szerződtem. Nem volt baj. Játszottam Németh Lászlót, Gorkijt, Tamásit és Shakespeare Otthellóját. Jó volt ott lenni, csak Adám Ottó azt az erőt, amit én képviseltem (mosolyogva), nem tudta elviselni. Neki Márkus Laci volt a legférfiasabb férfi. (Égik kezét megemelve csuklóban megbiccenti, másikat csípőjére illeszti.) Márkus Laci! Aranyos volt; de Ottónak a férfiassággal, ezzel az erővel sok voltam. — Amikor Latinovits Zoltán halála előtt, 1975-76-ban a magyar dráma színházát tervezte, rád is számított.-Maximálisan számított rám. Nélkülem egy lépést se akart tenni. Mert tudta, olyan (kezével formázza) két oszlop között van, hogy baj nem történhet. Szerettem őt; kár... Az a borzasztó, hogy addig volt képes alkotni, amíg tartott az őrület (pohár emelés imitál). Alkotni csak előre megfontolt szándékkal lehet! Idefigyelj kispajtás! Az egész életed a kezemben van. De ahhoz tudnom kell, hogy ha az én kezemben van, akkor hol van?! De azt tudod, hogy eredetileg én voltam Szindbád? Az alagúttal szemben van egy baromi nagy épület, tizenöt emeletes bérház; a rendező ott lakott. Oda jártam fel. Hányszor és mennyit kellett inni, hogy jól érezzem magam! A Groza-lánnyal, BisztraivaP csináltunk is egy jelenetet. De nem vettem komolyan Huszárikot! (Indulattal.) Állandóan részeg volt. Hiába mondtam neki, ne igyál annyit! Vagy tudod mit kell csinálni, vagy nem. Én voltam az első jelölt, de nem tudtam komolyan venni (tapsol). Minden megvolt. Mert amit csináltam, Bisztraival jó lett volna. De Zoli Dajkával nem volt jó. (Osszetéve a kezét, kedves halksággal) Azért nem, mert Dajka egy öregasszony volt, s az öregasszonynak nincs joga számonkérni Szindbád férfiasságát. Érted? Az a lány áldozatot hoz azért, hogy ez a fiú kur91
