Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 7-8. szám - Ablonczy László: A szellemhez kell a "Nemzeti"!
össze, amikor a nők emancipálódni kezdtek. Az emberiség jövője az asszony. Nincs más; az emberiség jövője az asszony! Ha nincs családi fészek, nincs gyerek, akit szeress; nincs gyereked, nincs aki megbecsüljön; nincs, aki visszacsókoljon. Egyszerűen nincs házasélet.- Bánknak fontosabb a politika, mint az asszony. Azt hiszem, a te életedben is a hivatás megelőzte az asszony és a család...- Teljesen igazad van! Jó, hogy összedolgoztad a kettőt. De nem lehet másképp csinálni, csak bánkul! (két kezét magasba emeli; csöndesen, szinte meditálva). Nem tudok a lánynak semmi mentséget felhozni. Van egy nő, aki Bánk felesége, (a levegőben egy alakot formál szoborszerűen), de lehet bármi más, nem lehet csak bánkul... Itt egy ország van minden bajával, és egy Bánk van, s ebbe fog belehalni. \- Illyés Gyula igazítását is játszattad. Játszhatóbb Katona darabja?- Kedvesem! (Jegyzetei között keresgél.) Szerettem volna, ha Gyula... (maga elé dörmögve legyint), nem tudtok ti semmit! Mik a sarokpontok, amik erkölcsileg, jellemileg fellelhetők? Főleg az ötödik felvonásban; nem lehet megmagyarázni (kezét összecsapja)... Nem lehet megmagyarázni; a mi történelmünk olyan borzalmas, a helyzetünk, a fenébe is! Amíg Horn Gyula (fütyül), érted? (Jókedvvel.) Nem lehet mást csinálni! Ilyen szörnyű politikai helyzetben ki alkalmas, mire... Ne csodálkozzunk ezen kicsikém! Jaj! (kacag) a média... Addig...(fütyül). Ne csodálkozzunk ezen kicsikém! Mondtam már, Mátyás király óta két oldal van. Hogy a fenébe lehet, lehetne másképp, ha ötven év alatt kimosták az agyunkból, hogy nemzet; mi az, hogy nemzet, mi az, hogy tisztesség, mi az, hogy emberméltóság. Mindent kimostak! Aztán még a női emancipációt is hozták. Ennél borzalmasabb a földön nincsen! Mert... érted? Nem lehetséges! Ha nincs otthon az asszony, akkor minek mégy haza? Mi a francnak, ha nincs tűzhely! Hiába őrjöngünk ezen, már nem lehet változtatni. A génjeinkben, az ölünkben, a combjainkban úgy van, hogy vár valaki otthon.- Elégszer vártak téged is, mégse mentél haza!- Kedvesem! Én nagyon sokszor átrendeztem a családi életet. Több rendszerváltásom volt. Mert azt nem lehet tudni, hogy a szerelem az mitől (széttárja két kezét és mosolyogj) bomlik ki, és mitől múlik el. De úgy haza menni, hogy az ember nem érzi jól magát, azt nem lehet megcsinálni. Úgy hazugság, szemétség! Akkor az ember menjen a fenébe! Vállalja, hogy az árokparton érzi jól magát. De hányszor, számtalanszor történt, hatalmas siker után, amikor jöttem ki a Nemzetiből és elindultam... - és most hova? Hová? (Elfordítja a fejét és ajkát lebiggyeszti.) Haza? Minek? Az a baj, sajnos, hogy én ilyen egyedülálló pasas vagyok. Belőlem, kicsikém egy van. (Ujjával mutatja.) Egy van! Szokásaim vannak, erőmmel, gyengeségeimmel, kövületeimmel... - nem tudok más lenni. Elmehetnék, verném a fenekem a súgólyuk előtt, és mondanám a vicceket. De se a Dózsa, se a Galilei nem alkalmas erre; én férfias színésznek születtem, és úgy is halok meg. Mert már most tudom, hogy fölösleges vagyok mindenki számára. Nem azért, mert nem lehetne mit csinálni. Mindent lehetne. Rengeteget! (Hangját emelve, széttáija két kezét hullámoztatja.) De, atyaúristen! Kinek? A nyálas szájú gyerek, azt se tudja, hogy a világon voltam, s ezzel én két hónapig együtt dolgozzak? 86
