Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 7-8. szám - Ablonczy László: A szellemhez kell a "Nemzeti"!

—Amikor 1971 tavaszán Vásárhelyre utaztunk, még a Soroksári úton haladtunk, már sisteregtél a színházi életről. (Míg beszélek, hangtalanul göcög, elterpeszkedik, jobb kezét a szék támlájára helyezi.) Szerepeid kerültek szóba, közöttük a Hegedűs a háztetőn; amelynek sikerére utalva mondtad: „Most lettem első osztályú ál- lampolgár!” Kossuth és Dózsa alakítója?- {Két ujjúval jelentkezik.) Kedvesem! Valaki elém állt a bemutató után, és azt mondta: „Feri! Mostantól vagy teljes jogú állampolgár!” Meg vagy bolondulva? Negyven éve csinálom a színházat! Egy könyvtárnyi szerepet felmondtam már! {Legyint.) „Az semmi! Nem számít!” Megcsináltam monumentálisra, szépre, tiszteltem a szerep, Tevje emberméltóságát, érted? Az emberméltóságát; és nem a zsidóságát! Érted? Erre azt mondta, hogy „Igaz; de így Feri, meg úgy Feri...” . Csak azt szeretném megmutatni, válaszoltam, hogy zsidónak is én vagyok a legkülönb! {Széttárja kezét, hátradől, majd haját simítja.)- A karizmatikus színészek kimentek a divatból. Mién?- Nincs igény rá! Ha odafent nincs igazi vezérkarunk és nincs igénye rá, te hiába próbálsz új társulatot építeni, nem veszik tudomásul. Hogy miért nem, nem tudom! {Fejét foga.) Fölépült egy új, fiatal társaság. Értsd meg! {Előrehajolva szenvedélyesen öklét rázza.) Vezérkar kell, aki felettünk, mögöttünk rendbe teszi a dolgokat. Borzasztó nehéz. Ez egy nemzetépítés, ez egy szellemépítés, ez egy emberépítés, ez egy társadalomépítés! A színház sehol másutt a világon nem ennyire fontos, mint nálunk! {összekulcsolt kézzel) Létezésünk legfőbb alapja! „Nyelvében él...” - ez {legyint) feneség, értsd meg, nincsen más, {újra kezét összekulcsolva, nyomatékos ritmust üt a szavaknak) a művészet az, amely ennek a kicsi népnek a létezését igazolni tudja.- Egy 1956 utáni nyilatkozatodból idézek; önkritikával mondtad: „Az ellenfon-a- dalom alatt nem éppen pozitív szerepet játszottam.... ”- {Fejét vakarja.) Mi? {az írások között keresgél) ja, igen! Mondd csak! Fogalmazd csak!- Dózsa alakítója, a forradalom előkészítője megbánta volna a szerep és az előadás társadalmi következményeit? A forradalom, előtt, október 20-én volt a Galilei bemutatója is. Először úgy hirdették, hogy Major játssza a címszerepet.- Aranyos angyalom! Úgy történt, hogy Gellért Endre tökéletes bizalommal rámbízta a szerepet. Rámbízta. Alig-alig szólt bele. Olyan tökéletesen meg volt írva, hogy nem lehetett mást csinálni, mint azt a feszültséget kellett átvinni egyik mondatból a másikba. Valami eufórikus csodákat éltünk meg. Németh Laci bácsi egyszer vagy kétszer jött be a próbákra, de Laci bácsi engem még gyereknek tartott. Amikor megfogalmaztam, {két kezével nyomatékosa) az öreg teljesen boldog volt. Addig Tímár volt a színésze, aki 1957-ben a Széchenyit is megcsinálta; - csodálatosan, jajjj! De az, hogy én vagyok...; Laci bácsi velem el se tudta képzelni Galileit.- Vásárhelyen nem találkoztatok?- Borzasztó {tenyerébe csap), de nem találkoztam vele! - ez borzasztó!- Az 1956 október 23-i estére emlékszel?- Előadás után kijöttünk a színházból, az Astoriáig gyalogoltunk, mentőautók szirénáztak, mint aztán kiderült, fegyvereket szállítottak a rádióba. Hazamentünk. Másnap a Bajcsy-Zsilinszky úton tódultak az emberek; bejöttek hoz87