Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 7-8. szám - Ablonczy László: A szellemhez kell a "Nemzeti"!
- Ha most Egressy Gábor asztalunknál ülne, mit kérdeznél tőle?- Azt szeretném tudni, amit pontosan tudok. Egressy elmondta, hogy a színház „a legszentebb eszme, melyben tetterő van, elhanyagoltatván az állam által, el fog korcsosulni, s éppen ellenkezőjét fogja eszközölni annak, amit az állam célba vett. Azaz táp- és gyógyerő helyett erkölcsi dögvészt fog a társadalomra terjeszteni”, amely más művészetekkel már meg is történt. (Máris fűtött baritonján érceié) Az 1840-es évek óta az az aggodalom él bennünk, hogy ne tegyük tönkre a színházat; itt ezer éve él egy nép, amely meg akar maradni! Itt, sajnos az a borzasztó, hogy Mátyás óta mindig két lobogó volt, mert az ország egyik fele mindig áruló volt, hogy az ország másik fele élni tudjon. Most ez egy borzalmas állapot; most végre, ennyi időn után magunkra maradtunk, és magunknak kéne dönteni arról, hogy hogyan akarunk élni, mit akarunk csinálni, és ehhez elidegeníthetetlenül szükséges a színház. (Kezét imádságra kulcsolva folytatja.) A színház az emberi szellem legnagyobb igényei közé tartozik; a színház az emberi szellem tisztessége, az emberi szellem méltósága! Aki gondolkodni tudott a világról, az mindig a színházon keresztül működtette szellemi energiáit. A színházat senki gondolkodó ember el nem kerülte.-Amikor Kossuthot játszattad a FáklyalángMn (1952. XII. 12.-től) gondoltál- e Görgey igazságára, aki a nép önbecsét mentette, ahogyan Németh László Az áruló- ja megmutatta?- Kedvesem! Én olyan boldogságos életet életem, hogy azt nem is lehet elmondani. Volt egy idegen szellem, amelynek neki lehetett feszülni. Amikor Az ozorai példát játszottuk,' forradalmat, szabadságharcot játszottunk! Azt jelentette: csakazértis! Amikor a Fáklyalángot játszottuk arról szóltunk, hogy él itt egy nép -értitek?!! Volt egy szabadságharc! Görgey letette a kalapot Kossuth előtt és azt mondta: én alattam szétesett volna a nemzet. Hogy a világon vagyunk, azt Kossuthnak köszönhetjük; az, hogy van magyar nemzet, azt Kossuthnak köszönhetjük! Deáknak a kiegyezés után azt üzente: igen, igen, az ország megmaradt, de a nemzet elveszett! Muszáj tovább mondanom! Most megint ez történik - ennél nagyobb veszélyben ez a nemzet nem volt, mint most. Ilyen vacakká, ilyen semmivé (összecsapja a kezét majd fejét szorítja) lenni! Azért nincs Nemzeti Színház, mert nincs nemzet! Nincs egy ember, aki azt mondja itt, ez borzasztó, nincs ember a szellemi vezetésben, hogy kell, hogy legyen Nemzeti Színház! Kell, kell! Szörnyűség, ezért nem halad semmi előbbre, semmi nem halad. Te hiába szakadsz meg abban, hogy a szétrombolt Nemzeti Színház helyett csinálsz egy új fiatal Nemzeti Színházat, amely működik, (két kezét lábára csapja indulatosan) végülis működik. Működik! És ezt nem hajlandók tudomásul venni! (két kezét imádságosan összetévé) Azt hiszik, az épülethez kell a Nemzeti Színház (összecsapja kezét)] A szellemhez kell a Nemzeti Színház! A szellemhez kell az épület!- Kossuth dolgáról még, kedves Feri! Az 1952-es előadást nem láthattam, csak az 1968-as felújítást. És a tévéváltozatot, amelyből hiányzott az utójáték, a turini kép...- Nem csináltuk meg, valami buta koncepció folytán.- Onnan visszafelé igazolódik pedig minden.- Persze, persze, onnan igazolódik! Kossuth olyan csodálatosan mondja ott, az ember minél messzebb ér az öregségben, az emlékezete annál jobban él az 79
