Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 7-8. szám - Pomogáts Béla: Magyarság és Európa és Trianoin
odu-féltő kapzsi szenvedélyek. Az én álmom sohse legyen róka! Az én tanyám’ magassága védje! Lelkem madár, tág egek lakója, noha mindig visszajár fészkébe. Végül a harmadik hangsúlyos szakasz a tágasabb hazának, a „lelki” Európának a képzetét rajzolja meg: Röpülj, lelkem, röpüld túl hazámat! Hogy röpültem egykor! Tornyok szálltak, Montblanc süllyedt, narancsfák kináltak, láttam népet, mordat és vidámat; így találtam nagyobbik hazámat. Rómát fiús tisztelettel jártam, mintha őseim városa volna és Avignon nevetett, mint Tolna, vígan fürdött egyazon sugárban és egy lélek font be néptől-népig messze földrészt eleven hálóba: egy lélek, egy ország végtül-végig magát-tépő hazám: Európa. Babits, aki az európai gondolat leginkább klasszikus magyar képviselője volt, egész életműve erről tanúskodik (ideje lenne megismertetni az európai szellem és kultúra egységének elvét hirdető, úttörő jelentőségű gondolkodásával és munkásságával annak az európai közösségnek a közvéleményét, amelyhez most már Magyarország és néhány esztendő múltán az erdélyi magyarság is odatartozik!), nos, Babits még az európai szolidaritásban látta a trianoni traumák leküzdésének, a „lelki” Magyarország, vagyis a magyar kulturális nemzet védelmének hatékony eszközét. József Attila, egy újabb nemzedék képviselőjeként, aki a harmincas évek közepére bőséges tapasztalatokat szerzett arról az erkölcsi és lelki válságról, amelyet a korszak totalitárius európai diktatúrái: a német nácizmus és a szovjet bolsevizmus idéztek elő, és amely az európai szolidaritás eszméinek érvényesülését hosszú időre lehetetlenné tette. József Attila kevéssé bízott az európai ideálok erejében, ámbár, miként ezt hitvalló költeménye: a Thomas Mann üdvözlése tanúsítja, elszántan védelmezte őket. Mindenesetre új orientációs lehetőségeket kellett találnia, ezeket kereste a közép-európai, a Duna-völgyi megbékélés és összefogás gondolatában. A harmincas évek közepén szélesebb körben jelent meg ennek a megbékélésnek és összefogásnak az igénye, mindenekelőtt annak a felismerésnek a jegyében, hogy a két totalitárius és agresszív katonai nagyhatalom: a hitleri német birodalom és a sztálini Szovjetunió közé szorult kisnemzetek: magyarok, lengyelek, csehek, szlovákok, horvátok, szerbek, románok, bolgárok csakis valamiféle regionális összefogás keretében kaphatnak esélyt arra, hogy védelmezzék nemzeti függetlenségüket, egyáltalán: nemzeti fennmaradásukat. Ezt 60
