Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 7-8. szám - Tüskés Tibor: Mester és tanítvány

szerkesztette Dunántúlnak is kéziratot küldött, továbbá Csorba Győző nemzedéktársa volt, természetesen a Jelenkor állandó munkatársának tekintettünk.

A Jelenkor szerkesztésem idején, 1964 augusztusáig Rónay Györgyöt több alkalommal közölte. Első küldeményét - verseket - 1961. január 2-án adta postára. Két nap múlva ezt jegyezte Naplójába: „1961. január 4. Újesztendő; eddig bizony rendes munka nélkül. Pedig legfőbb ideje nekifogni a sok mindennek, amivel el vagyok maradva. Stendhal és Goethe-cikk, kisregény, egy sereg fordítani való, a nagy francia antológia... Nap megy nap után anélkül, hogy dolgaim haladnának. Későn kelek, a délutánok meg elmennek üresen.” Négy év alatt a Jelenkorban két alkalommal három-három verse, egy elbeszélése és három hosszabb esszéje látott napvilágot. A folyóirat két könyvéről (Fekete rózsa című verseskötetéről és Esti gyors című regényéről) közölt kiemelt kritikát, mindkét alkalommal Bohuniczky Szefi írását. Ezek a küldemények és közlések mindig levélváltással is együtt jártak köztünk.

Rónay a szerkesztés gyakorlati kérdéseit, a Jelenkor körüli vitákat, a folyóirat „visszhangját” is érdeklődéssel figyelte, tanácsokat adott, és a leselkedő veszélyektől igyekezett óvni a főszerkesztőt. Hogy voltak tapasztalatai, és aggódása már az 1961. május 1-jei levelében nem volt alaptalan és fölösleges, Naplójának egy 1961. január 14-i, keserű hangú bejegyzése sejteti. „Tegnap találkoztam G. [Garai] Gáborral; mondja, hogy az ÉS-nél a »direkció« kifogást emelt »Szántó Piroska mákjai« [ez volt Rónay írásának a címe] ellen, azzal, hogy »nem csinálhatnak reklámot egy festőnek«. Akkor sem lehetne, ha más lenne a festő?”

1963 végére összegyűltek az irodalompolitikai vádak a Jelenkor ellen, és megszületett a döntés „fönt” (a pártközpontban és a minisztériumban) és „lent” (a megyei pártbizottságon és a megyei tanácson): „a főszerkesztőcsere indokoltsága” - ahogy egy bizalmas megyei pártdokumentum fogalmazott. 1964. augusztus 15-ig voltam a Jelenkor főszerkesztője.

Ekkor megnyílt a lehetősége annak, hogy a volt főszerkesztő a Vigilia munkatársa legyen, a Vigilia szerkesztője pedig a folyóirat munkatársává fogadja a kiebrudalt szerkesztőt.

Rónay György már 1946-tól Sík Sándor mellett annak haláláig, 1963-ig részt vett a Vigilia szerkesztésében. (Ezt követően, 1964. és 1969. között Mi- helics Vid jegyezte a lapot.) Majd 1969-től 1978-ig, haláláig Rónay György szerkesztette a folyóiratot.

Első írásom a Vigíliában Szöllősy Tibor néven (tanár voltam és kidobott szerkesztő, ezért anyám vezetéknevét választottam álnévként) 1965-ben látott napvilágot: a „katolikus költészetről” a Nyugatban indított vitában az Illyés által legtöbbre becsült papköltőről, Kocsis Lászlóról szóló tanulmány. Abban az időben, amikor Rónay szerkesztette a Vigíliát, további öt írásom jelent meg: tanulmányok Kodolányiról, Várkonyi Nándorról, Puszta Sándorról, a szobrászművész Till Aranról, valamint egy karácsonyi bábtáncoltató betlehemes játék forrásközlése.

31