Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 7-8. szám - Pápes Éva: Az Őrség géniusza
a P Á P E S ÉVA // Az Őrség géniusza BOTLADOZÓ LÉPÉSEK HAMVAS BÉLA NYOMÁBAN Van végzetes hely, ahol sorsszerű szerencsétlenségek történnek, van, amelyhez kiontott vér tapad, van eredettől fogva Mars-mező, van boszorkányos hely, és van, ahol az ember minden indoklás nélkül megnyugszik.' Ez utóbbit mintha egyenesen az Őrségről írta volna Hamvas Béla, annyira ráillik. Egy hely, ahol minden indoklás nélkül megnyugszik az ember, ahová, ha egyszer eltöltött itt egy hetet, vissza-visszatér. Mi a varázsa, mi a titka az Őrségnek, hogy ennyire vonzani képes a szelídeket, mert furcsa mód, ők szeretik ezt a helyet leginkább: a gyalogosok, a kerékpárosok, a sétálni is hajlandó autósok. Valljuk be, ez ma már a szelídség jele; a pillanatnyi megállás, a rácsodálkozásra való képesség nem általános, nem mindennapi tevékenység, inkább kevesek kiváltsága. Olyan kiváltság, ami nem kapcsolható pénzhez, anyagi javakhoz, kizárólag a szellemhez van köze, a dolgok szellemi természetéhez. Mert a tájnak, a földnek igenis van szellemi természete, ami meghatározza a vele való kapcsolatunkat, nehezen meghatározható vonzásokat és taszításokat vált ki. Hamvas öt géniusz jelenlétéről ír, ami Magyarország szellemi térképén kirajzolódik, öt olyan sajátos kapcsolódást jelez, amely egymásra hatásában létrehozta, létrehozza mai napig is azt a különleges valamit, amitől az egyik hely arculata annyira más, egyedi és nem felcserélhető mással. Ez nem csupán földrajzi jellegű különbség, nem feltétlen a domborzat alakulásáról szól, hogy van-e ott folyó és földje jó - bár ez is igen lényeges -, inkább a dolgok mögött meghúzódó lényegi szubsztancia jelenlétére utal, amely a föld és a rajta, vele, benne élő ember kölcsönös egymásra hatásában fejti ki működését. Hamvasnál ezt senki költőibben, szemléletesebben és a szó minden értelmében lelkesültebben nem fogalmazta még meg: A hely nemcsak az, ahol a dolgok vannak. A hely barátságos vagy ellenszenves, félelmetes vagy szelíd, ny ugodt, vagy fenséges, és a nyelvnek alig van jelzője, amit ne lehetne a helyre alkalmazni. Két egyforma hely éppúgy nincs, mint megismétlődő pillanat. Az emberi élet gazdagsága meg nem ismételhető pillanatokban és semmi máshoz nem hasonlítható helyekben van...2 Dél (Délnyugat), Nyugat, Észak, Alföld és Erdély az az öt géniusz, amelyek kirajzolják Magyarország szellemi arculatát. Az öt ősalakzat mindegyike sajátos karakterrel bír, amelyek egymással összhangba kerülve a szellemi kiteljesedést realizálhatóvá teszik, de egymásnak feszülésük - ami egyébként sajnos a jellemzőbb ránk, magyarokra - épp ezzel ellenkező hatást ér el: széthúzást, árulást, egyensúlyvesztést. Lényegi vonásaikat az alábbiak szerint foglalja össze Hamvas Béla:- Dél - oldottság, derű, nyugalom, félálom, egyensúly, csökkent aktivitás, aranykor-ösztön, (a történelem küzdelmeiben nein részt venni), ritmikus életigény, idealitás, közvetlen élet-élvezet;- Nyugat - civilizáltság, fejlődéseszme, hétköznapi munka-éthosz, szociális tagold
