Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 7-8. szám - Albert Zsuzsa: Beszélgetés Kemény Katalinnal
3 ALBERT ZSUZSA Beszélgetés Kemény Katalinnal* VONZÓDÁSOK „Kemény Katalin dr ”, így szerepel a telefonkönyvben Hamvas Béla felesége. Most azonban Kemény Katalinnal, az íróval szeretnék beszélgetni, akinek könyveit az utóbbi hetekben olvastam. író, filozófus, magyar-francia szakos tanár, első Rabelais- fordítónk. Erdélyből származik, az édesapja klasszika-filológus volt. Amikor Kemény Katalin könyveit előveszem, odateszem mellé görög tankönyvemet, aztán a tibeti misztériumokat, és próbálom, megérteni azt a teljes világot, amely Kemény Katalin könyveiből elém tárul. Egy bölcs és művelt asszony gazdag világa. Amelyben növényeket, madarakat, különös embereket találok, vándorokat, meg olyan asszonyokat, akikről nem tudom, éppen most élnek-e vagy csak az emlékezetben, varázslók, vagy nagyon is hétköznapi emberek. Az bizonyos, hogy minden írónak vagy minden művésznek, netalán minden embernek van a létről és ebben a saját életéró'l egy alapélménye. Talán anélkül, hogy tudatosítaná. És az egész élete nem más, mint ennek kibontása. Kibontása, esetleg különböző formákban. No most már, hogy ez mi? Lehet, hogy aki egy kicsit távlatból nézi, annak jobban látszik. Előttünk van négy regény, beszéljünk először arról, amely legutóbb jelent meg. Ez a Sztélé nagyanyámnak. Mi is a sztélé? Emlékoszlop, de tévedés, amit többen elhittek, hogy ez valóban a nagyanyám emlékezete lenne. Én egyik nagyanyámat se ismertem, mindegyik hamarabb halt meg, mint ahogy én születtem. Mégis van reális alapja a dolognak, mert volt édesanyámnak egy nagyon kedves, nála idősebb barátnője, akit nagyon szerettem, ahova átjártam, ez, mondjuk, bizonyos fogódzkodót jelentett. Megírtad a regényben is egyébként, hogy nem. valóságos nagyanyádról van szó. De az talán még fontosabb, hogy bár a reális életben nem volt az vér szerint, de archetipikusan annál inkább az lett. Men egyszer nagyanyádnak nevezted. így van, és attól az lett. Ez viszont elvezet a nevek mágiájához, mert akit elnevezünk, a nevét eltaláljuk, annak a valódi létét érintettük meg. És tényleg, most, hogy mondod, eszembe jut, benne van az, hogy megszólítottam, és ettől azzá lett. De azért ez már egy szélesebb élmény, egy Magna Mater kép, ami már a régebbi írásaimban is megjelenik. A Magna Mater tulajdonképpen a Nagy Természet. Máya, vagy Mária? Mind a kettő. A Máya: annak nagyon sok értelme van, valójában össze lehet úgy foglalni, hogy a természeti világ, aminek nincs maradandósága. Ami vi* Elhangzott a Bartók Rádióban, 2003. június 27-én. A felvétel 2003. április 22-én készült. 3
