Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 6. szám - Fehér Béla: Egyenes Kecske (3. rész)
Hóna alá vette a Micimackót, egész nap járta a várost. Pradzsápati persze nem hagyta annyiban, bosszút forralt Mandula ellen, aki eló'ször egy Symphysis nevű sárga tablettát szedett, ettől egész nap kimagasló jókedv uralkodott rajta, estére viszont nekikeseredett, lefeküdt a földre, és zokogott, mint egy gyerek. Azután két hónapig Mesorectumot kapott, és egy idő után azt vette észre, hogy az utcán megbámulja a férfiak fenekét. Ezt meg is mondta Tatai dokinak, mire kivizsgálásnak vetették alá, összevissza szurkálták a vénáját, óránként vizeletmintát kértek tőle, végül Tatai doki megnyugtatta: semmi pánik, a Mesorectumot levesszük az étlapról, holnaptól másik nullszériára állítjuk át! Mandula számolt. A piros szemű nyusziság hat hónap alatt hozott a konyhára kétszáztíz lepedőt, ebből még megvan kereken száz, így aztán nincs más hátra, muszáj zöld utat adni a nullszériának. Ezt kérdezte a dokitól: hány tonna rohadék bogyót kell még megzabálnom, amíg összejön a pénzem? Erre Tatai doki visszakérdezett: miért, mennyi pénzt akar? Egymillió kétszázezret. A doki hümmögött: akkor jobban jár, ha kitörnéd magát, és kilincsel vele valamelyik múzeumnál! Mandula attól kezdve Scybalumot szedett. Minden reggel egyetlen darab kis fekete drazsét kellett a nyelve alá helyezni. A fekete drazsétól egy idő után elviselhetetlenül viszketett a végbélnyílása. Amikor először hívta fel Hajnalkát az albérletébe, ezt kérdezte a lánytól: hajlandó vagy bármit megtenni nekem? Hajnalka elvörösödött, lesütött szemmel ezt válaszolta: bármit megteszek, mert te vagy az első férfi, akit igazán szeretek. Mandula ezt mondta: akkor itt az alkalom, hogy ezt bebizonyítsd! Erre Hajnalka nekifogott levetkőzni, de Mandula visszahúzta rá a blúzt, és ezt mondta: inkább nyissunk valami rendhagyó figurával. Elővett a zsebéből egy fogkefét, Hajnalka kezébe adta, lehúzta a nadrágját, aztán az alsógatyáját is, szétvetett lábbal hasra feküdt az ágyon, és ezt mondta: most lassan, érzéssel, húzogasd a fogkefét a zsebem lukán. Hajnalka szorgalmasan fogkefézte a lukat, közben ezt kérdezte: ugye nem haragszol, ha ezt az élményemet soha senkinek nem fogom elmesélni? Erre Mandula a vakargatástól megkönnyebbülve így sóhajtott: átkozott Scybalum, átkozott betongerendák! Ludwig Pogácsás csak az új év második hetében dugta haza a képét. Alit a konyhában a csuromvizes vasutaskabátjában, a tányérsapkája átázott, megint nagy pelyhekben hullott kint a hó, állt tágranyílt szemekkel, mintha ő lenne meglepődve, hogy ott talál bennünket. Hozott tormás sonkatekercset, kolbá- szos csemegekarajt, és franciasalátát, végül egy bonbonos dobozban fél sült libamájat tett a konyhaasztalra, és ezt mondta: hamar meg kell enni, még nem büdös, de már nincs jó szaga. Később ezt mondta: az egész vasút komplett őrültek háza, soha nem lehet tudni, hogy a következő percben mi szakad az emberre, megint helyettesítenem kellett, komolyan mondom, voltam már minden, talán csak mozdonyvezető nem, de ami késik, nem múlik! Gatyára vetkőzött, és közölte: most is csak ruhát váltani és borotválkozni ugrottam haza, ötkor a Keletiben van jelenésem. Apucikám a foltosán nőtt borostájával és az 84
