Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 6. szám - Fehér Béla: Egyenes Kecske (3. rész)
összegyűrt arcával pontosan úgy nézett ki, mint a den- veri rém, mielőtt kihallgatásra viszik. Amikor a fürdőszobában, a tükör előtt állva hozzálátott ápolni a testét, leültem a kád szélére, és figyeltem őt. Idegen? Nem idegen? Ezt kérdeztem: most mi lesz, hogyan tovább? Elünk? Nem élünk? Kimosta a borotvapamacsot, helyére tette az arcvizes üveget, a lefolyóba csu- lázta az orrát, körömollóval kivágta a szőrt a füléből, aztán lábbal felhajtotta a vécédeszkát, és hosszan csöveit. Közben ezt kérdezte: mivel mi lesz, Janikám, próbálj világosan kérdezni! Erre én: hetedik napja nincs állásom. Ne bosszants fel, fiam, kirúgtak, vagy te hagytad ott a Nyugatit? Én hagytam ott. Legközelebb akkor lássak újságot, amikor letakarnak vele. Meguntad? A, imádtam egész nap a hideg huzatban állni. Mire ő: hiába, nehéz időket élünk, és egyesek még ezt nevezik történelemnek, tudod, Janikám, szemesnek áll a világ, aki puha, abból kitapossák a zsírt, kénytelenek vagyunk kaparni azért a kis pénzért, na persze, neked jogod van úgy dönteni, hogy a homokba dugod a fejed, és egész nap várod a sült galambot, hádaa becsenget, és térden állva megkéri a kezedet, csak akkor ne kérdezd meg, hogyan tovább! Erre én: holnap majd megpróbálok valami kímélő melót szerezni. Apucikám bevizezte a haját, megfésülködött, aztán elém állt, és a tenyerébe vette az államat. Ezt mondta: Janikám, az elmúlt napokban történt egy és más körülöttem, nem titok, majd elmesélem, az a lényeg, hogy beadom a válópert, mert megtaláltam magamnak az új Pogácsás Lajosnét, látod, öregember, nem vénember, de most rohannom kell, tudod, a menetrend minden lapot üt! Erre felkiáltottam: hol a nyakkendőm? Mire ő: tudom, hogy te meg fogsz engem érteni, nem úgy, mint az a kiszikkadt nővéred, de majd neki is elmagyarázom, miről szól az élet és mi az én filozófiám, Janikám, figyelj, amikor szabad a jelzés, zakatolni kell előre, mert ha megtorpansz, és gondolkozni kezdesz, könnyen beleszáguld egy elszabadult villanymozdony a védtelen valagadba! Az óberkellner cipőt húzott, idegesen nézegette az óráját, belebújt a kabátjába, tányérsapka föl, és elpucolt otthonról. Átható juhtúrószagot húzott maga után. Álltam az előszobában a kabátjáról a fogas alá csöpögött esővíztócsa partján, és szimatoltam, mint egy vadászkutya. Ezt gondoltam: hoppá, ez nem juhtúró- szag, babszeg, hanem valami más! Kupoldaszag volt. En már akkor megéreztem a kupoldaszagot! 85
