Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 6. szám - Fehér Béla: Egyenes Kecske (3. rész)
Mindenesetre Mandula jó nagy szőrbe lépett, de végül az a mentő ötlete támadt, hogy meglátogatja Babi nénit, valami távoli rokonát, aki egyszer már segített rajta. Babi néni nyugdíjas gyógyszerész volt, és hat hulló szőrű macskával lakott együtt. Mandula mindjárt az elején bevallotta, hogy végzett indoló- gus, betéve tudja a védák összes tanítását az elsőtől a tizennyolcadik mantráig, de a diplomája csak arra jó, hogy kitörölje vele a valagát, na, mindegy, lemerült az aksi, kezét csókolom, szükségem lenne egymillió forintra, különben életbe lép az aprópecsenye-változat. Babi néni erre ezt kérdezte: a védák nem akarnak magának soron kívül pénzt folyósítani? Mandula ezt válaszolta: sajnos, ez a nagy helyzetet. Ha gáz van, a védák mind egy szálig bebújnak az ágy alá, de mentségükre szóljon, lázálmukban sem gondolták, hogy egyszer majd lopni fogják a vasbeton gerendákat. Erre Babi néni felemelte a hangját: ne nézz engem se fejőstehénnek, se cinegemadárnak, édes kis barátom, lehet, hogy vén vagyok, de nem agyalágyult, azon kívül hozhattál volna nekem virágot, vagy egy doboz konyakos meggyet, de még modorod sincsen! Mandula széttárta a kezét. Be tetszik inteni? Babi néni bólogatott. Ezt mondta: magának a pápának se adok kölcsön, egyedül a macskáimban tudnék megbízni, de ők soha nem kérnek pénzt, mert mindenük megvan. Mandula felállt a kanapéról, menni készült, de Babi néni intett, hogy üljön vissza. Ezt mondta: csak nyugalom, most főzök egy erős feketét, aztán megpróbálok tenni valamit az érdekedben. Mandula erre így kiáltott: föld, föld! Babi néni ledobta az ölében fekvő taknyos orrú kandúrt, felállt, és ezt mondta: a drága édesapám szava járása volt, hogy ahol nincs pénz, van emberség. Mandula ezt válaszolta: ha a védák ezt hallanák, szétfolynának a gyönyörtől. Babi néni felhívta Tatai dokit, és beajánlotta Mandulát piros szemű nyuszinak. Tatai doki, Tatai elvtárs fedőnéven tizenhat évig igazgatóhelyettes volt egy gyógyszergyárban, most pedig egy klinikán irányította a kísérleteket. A klinikának nagyon kellettek a piros szemű nyuszik. Iátokban vadásztak rájuk. • Mandula kilencoldalas szerződést írt alá, kapott egy hónapra harmincöt lepedőt, ennek fejében különböző gyógyszereket kellett bevennie. Minden nap reggel kilenc órakor jelent meg a klinikán, kivárta a sorát, mert más piros szemű nyuszik is lesték a fejadagjukat, aztán Tatai doki személyes jelenlétében bekapta a gyógyszert. Miután Tatai doki meggyőződött a pirula lenyeléséről, és a biztonság kedvéért egy spatulával átfésülte Mandula szájüregét, ezt mondta: leléphet, küldje be a következőt! Mandula erre ezt mondta: köszönöm szépen a reggelit. Utána hazament az albérletébe, és hasznosan próbálta eltölteni a rengeteg szabad idejét. Tovább körmöké a tanulmányát, amely arról szólt, hogy Pradzsápati, a világ ura, miként tette magát önkínzással alkalmassá arra, hogy kiköltse a világtojást. Ahogy egyre több gyógyszer szívódott fel a szervezetében, úgy erősödött Mandulában a kétely. Először a világtojás létezését vonta kétségbe, aztán a kiköltést, végül az önkínzást. Egy napon lerakta a tollat, becsukta a kockás füzetét, és ezt mondta: minden világos, Pradzsápati közönséges szőrevő volt, nekifutásból becsókolhat nekem! 83
