Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 6. szám - Fehér Béla: Egyenes Kecske (3. rész)
ment jobbra, én balra. Ahogy az első sarkon befordultam, valaki átkarolta a vállam, és ezt kérdezte: na, ki vagyok? Persze Mandula volt. Mi van, hapsikám, szellemet játszol, ijesztgeted a szüzeket? Erre ezt mondta: ez volt Mandula első jelenése, de mikor lehetne a második? Ezt kérdeztem: holnap megfelel? Mire ő: baromi mázlid van, ráérek. Egyszóval másnapra randit beszéltünk meg a Blaha Lujza téri aluljáróba. Amikor Hajnalka befejezte a történetet, lemászott az ágyamról, az ablakhoz sétált, az arcát a függönybe fúrva figyelte a hóesést. Ezt mondta: nem tehetek róla, de szeretem azt a hibbant Mandulát, erre köss nyakkendőt, Janesz! Amikor Mandula elvégezte az egyetemet, indológus lett. Frankó szakma, nem mondom, simán fel lehet virágoztatni vele a népgazdaságot, de amikor a táskájába csomagolta a diplomáját, és kicsattanó pofával hazaügetett az albérletébe, mindjárt rájött, hogy nincsen állása, ráadásul az ösztöndíj se csurog tovább. Akkor beszórt ez a Mandula, félt, hogy éhen fog halni. Takarítást vállalt egy napilap szerkesztőségében. Porszívózott, ürítette a szemétkosarakat, közben hindi dalokat énekelt, sőt, hindi verseket szavalt, hogy gyakorolja a nyelvet. Egy hónap múlva kirúgták, mert féltek tőle. Utána elment biztonsági őrnek egy építőanyag-telepre, a Munkásotthon utcába, de ott se volt szerencséje, a harmadik nap éjszakáján vasrúddal leütötték, és teherautón elvittek negyven darab vasbeton áthidaló gerendát, pedig ez a Mandula azt se tudta, mi fán terem, úgy mutatta meg neki a tulaj, hogy itt van te töketlen vadbarom, nézd meg, mire kellett volna vigyáznod! Aztán másnap az irodában a tulaj ezt mondta: negyven gerenda harmincezer forintjával az annyi mint egymillió kétszázezer. Mandula összevarrt fején fehér kötés világított, zavartan tapogatta, közben ő is utánaszámolt, és ezt mondta: hát, főnök, az bizony se több, se kevesebb. Mikor tudod kifizetni, te nyál? Mandula ezt válaszolta: éppen ma reggel beszéltem a kuvaiti emírrel, úgy néz ki, hogy a jövő héten örökbe fogad. Erre a tulaj közbevágott: a rizsa nem érdekel, szórok én arra, hogy árva gyerek vagy, babszeg! Mandula erre ezt mondta: ha lezajlanak a formaságok, és megkapom a Chase Manhattan Bank VIP-kártyáját, azonnal fizetek, kamatostól, és ezt akár írásba is adom! A tulaj felpattant: a hatszemű, hurka anyáddal szórakozzál, babszeg, tudsz szájról olvasni, papírt nem írunk, csak lejattoljuk, és annyi, most pedig nagyon figyeljél, nyolc hónapot adok neked apukám, de ha addig nincs itt a lé, és átszabsz engemet, aprópecsenyét csinálok belőled, babszeg, kézigránátot dugok abba a vaksi pofádba, hogy kiskanállal vakarnak le a járdáról, mint az odasült taknyot, megértetted? Erre Mandula: jól van, csak ne húzza fel magát, főnök! A tüzéptulaj nem volt mindig tüzéptulaj, mert azelőtt taxisofőrként kereste a kenyerét. Szovjet gyártmányú Lada személygépkocsival rótta a város útjait, egész nap háztartási kekszet rágcsált, mert sok volt a sava, és csak este evett főtt ételt, de megérte neki a nélkülözés, mert a gumiszőnyeg alá rejtett kis kapcsolóval tudta gyorsítani a taxiórát, gondolhatod, sírt örömében, ha egy külföldi Ferihegyre akarta vitetni magát. Az a fajta ember volt, akinek fenyőfás illatosító hintázott a visszapillantó tükrén. Satöbbi. 82
