Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 6. szám - Fehér Béla: Egyenes Kecske (3. rész)

Pogácsás Lajos más­nap este nem jött haza, pedig megígérte, ellen­ben késő délután becsen­getett Lebeny. Ijesztően nézett ki a belilult pofá­jával, a piros gomb­szemeivel. Reklámszaty­rot rázott a kezében, és ezt kérdezte: figyeljél, babszeg, tök az adu, nincs kedved texezni? Erre ezt mondtam: tűnj a lecsóba, te kretén sas, vagy gyere be, de az anyagot hagyd kinn a küszöbön, babszeg, vagy súrolóke­fével dugom fel a valagadba az egész cókmókot! Erre meglepetten ezt kérdezte: most mi van, fejedbe szállt a lábszag? Lebeny leült a konyhában, és nézte Hajnalkát, ahogy finom, nőies mozdulatokkal főzi a teát, halkan koccant a csésze, pinnng, pendült a kiskanál, pannng. Észrevettem Lebeny lábán az új csizmát. Amikor látta, hogy nézem, ezt mondta: igazi vesztem csizma, első osztályú cucc, a vén csotrogánytól kaptam karácsonyra, oda volt téve a műfa alá, aranyozott cédulát ragasztott a dobozára, babszeg, és az volt ráírva, hogy heppi kricmeszt kíván Hosszúpuskának lédi Tőzegi. Hajnalka ezt mondta: ahogy elnézem, egy ilyen surranó simán benne van húsz lepedőben. Erre Lebeny elvörösödött, és az asztalra csapott: na és, amikor milliói vannak a banyának, legalább milliói, babszeg, és akkor még nem mondtam sokat, figyel­jetek, az a tervem, hogy lenyúlom az egészet! Erre ezt mondtam: hát, csak nyúld le, te grízes saskalap, de egy ilyen lenyúlás olyan, mintha az ember a saját valagában kotorászna, ráadásul egy életre szőrszagú lesz a kezed! Lebeny ezt kérdezte: te nem kotorásznál néhány milkáért, de komolyan? Erre Hajnal­ka játékosan összeborzolta a hajamat, és ezt mondta: ez biztosan nem koto­rászna, mert ez olyan naiv hülye, hogy éhen fog halni, mint Gandhi, vagy hogy hívták. Aztán Lebeny lekapta a pólóját, megmutatta a jobb vállán az új tetová­lást. Ezt mondta: ágaskodó jávorbika, az öreglány leomlott tőle. Hajnalka itta a teáját, és ezt mondta: ha így megy tovább, az emberiség úgy fog kinézni, mint egy nagy képeskönyv. Na jó. így beszélgettünk késő estig. Amikor Lebenyt kituszkoltuk az ajtón, Haj­nalka ágyazni kezdett, és közben ezt mondta: Hosszúpuska egy éve nem mo­sott se lábat, se hajat, és vagy így, vagy úgy, de belövi magát, és ezt addig fogja csinálni, amíg olyan nem lesz agya, mint egy összeszáradt kenyérsercli, amit mellé dobtak a kukának. Szerintem jól gondolta, mert a nők tudják egyedül, hogy merre repül a légy, és mitől mozog a kilincs. Meg milyen színű a köldökzsinór. Satöbbi. 79

Next

/
Thumbnails
Contents