Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 1. szám - Tornai József: Júliusban föl-fölordít a Nap, Apa, anya, fiú, hold, Arany kezdetek, Nem tűnt föl neked?, Tornai József pedig így énekelt
3 3 TORNAI IÓZSEF júliusban föl-fölordít a Nap Hitehagyott hőség: a madarak elszáradnak és a friss gyümölcsök porrá válnak a belekben. A nyitott ajtóban állunk, várva, hogy a láng végigpörzsöljön a könyveken. O Abu-Kad- Naki! ha neked bár egyetlen szavad is volna a Nap ellen! Adj inkább halált nekünk: még a csontszáj csókja is jobb, mint ez a tűz-tó. O fagyos szellemek, jég-démonok, északi sarki mítoszok, szabadítsatok meg a forró szélben táncot járó gonosztól! Ne engedjétek, hogy letapossa a csecsemők szájáról az emlőt! Lessük a havasesőt, olvadó szemeinkkel látjuk, ahogy a zúzmara félelmes koronájával odaül a Napra. Hej, hűvösség! mikor a fölhevült testek recsegő keményre merevednek a télben! Most szenvedünk: izzadt tócsáinkban nem könyörül rajtunk a reggel. Az ember gép, szelleme itthagyta a nyárnak. Jaj, csak semmibe eszünkbe ne jusson: gondolat égeti igazán szénné a lelket. A hőség látomások seregét kergeti át a pusztán, a házakon. Hogy mi lesz holnap? Ki tudhatja, aki úgy született, hogy nem súgták meg neki: júliusban föl-fölordít a Nap s nem hagy meg semmit az állatoknak és az embereknek, akik pedig csak nagy folyókról, erdőkről és olyan zenékről álmodoznak, amilyeneket vad rügyeikből zöldellnek a fűzfák.
