Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 1. szám - Tornai József: Júliusban föl-fölordít a Nap, Apa, anya, fiú, hold, Arany kezdetek, Nem tűnt föl neked?, Tornai József pedig így énekelt
Apa, anya, fiú, hold Talán csak egyedül voltak. De nem, ketten, és két nyelven beszéltek, én a harmadikon. Azt mondták, figyeljek, figyeltem. Talán csak egyedül... de nem: ketten, és beszéltek, én válaszoltam. O, ők is válaszoltak. Hallgatok, ő, ők beszélnek, felelgetek, és maradnak ugyanúgy. Ha számításba vesszük... De csak egy szám volt: a kettő. Én a harmadik, ha már tudjuk, senki sem marad egy. Magát építette föl mind a kettő. Én vagyok a három, kivel végződnek az utak, más nyelven beszélnek. És ha megszólalok? Három nyelv, három szó, végül megkérdezik: félsz? Csak semmi letagadott fej! Nem hiszed el? Egy annyi, mint kettő, kettő annyi, mint három. Apa, anya, fiú, hold. Arany kezdetek Meddig ülsz a kertben, a széken? Persze, a haladék! A fák meg a fű meg a cserjék zöldek, de te? Meddig iszol a hús és az idő gyökeréből, meddig, meg-nem-maradó, meddig e boldog önmámorosítás, ó meddig az őseredeti csapda, hogy ha ma, holnap is így, míg megtudod: ebből semmi se igaz. A holnap edénye se forr biztosan: lehűlsz, elbúcsúzol, vagyis: megadod magad ott a kerti széken, meggyőződve arról, hogy megint a nyár, sárgarigók s a nap, kit annyi ember kísértett, imádott a kezdet, az Arany Kezdetek óta. 51
