Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 6. szám - Schein Gábor: Mitologikus koncepcióktól a nyelvek egymásmelletisége felé

Ezentúl hadd maradjak közeledben bár fátylad elmúlását nem ígéred, csak orkánban felszáradt harmatot ha két zöld csillagod tüzes hajnalba lebben s durvább arany bevonja éji fényed s a szörny maszkot melyben nyomod követtem erdőn hol nincs kímélet, de puszta homlokod állandó tájra nyit fehér oszlopzatot.

A megszólítottat és a megszólítót magában foglaló térszerkezetet a közelség, a megmutatkozás és az elrejtőzés képzete (fátyol) határozza meg, amely azután két ellentétes térkoncepció, a tévelygés, a keresés helyeként megjelenő erdő és az átlátható, állandó táj metaforájával íródik a versbe. Amíg az első, alapvetően profán tér a megszólaló énhez tartozik, addig a második, templom- szerűen strukturált tér az Úrnőhöz. A megszólító és a megszólított viszonya azonban nem kiegyenlített, hiszen amint a második szakasz első sora sugallja, az én tere is a megalkotott anyai figura „birtoka”: „Omlásra szánt szikláid közt ülök”.

Ugyanez mondható el a „fátyol” és a „maszk” képzetéről, amelyek egyaránt kanonikus metaforái a titokként felfogott individualitás nyugati elbeszélésének. De amíg az Úrnő fátyla alatt is „élő test”-ként érzékelhető („Elő tested falként körülövez”), addig az én a második szakasz végén „eleven álruha”-ként beszél saját alakjáról. A test és az álruha ellentéte ebben az esetben megfelel a hagyományos nyugati metafizika azon elképzelésének, amely az ént eredendőbbnek és lényegszerűbbnek gondolja el a maszkként, álcaként felfogott per- szonalitásnál. Az elrejtőzés és a megmutatkozás játékaként felfogott metafizikus szemlélet legsajátabb metaforája talán éppen a fátyol, az átlátszó lepel, amibe úgy öltözik fel a test, hogy ha nem is úgy, mint meztelenül, látható marad. A látszat és a lényeg, az elrejtőzés és a megmutatkozás játéka a keresztény hagyományvilágban, amelyből az itt megalkotott metaforikus mítosz legtöbb elemét veszi, az erotika szinte egyetlen legitim megnyilvánulása, így szinte szükségszerű, hogy a megszólaló és a megszólított metaforikus mozgásai és a hozzájuk kapcsolódó képzetek áterotizálódjanak. Az erotika biztosítja, hogy a metafizikus szemlélet pólusai között az átmenet és az átváltozás, azaz a meta- forika toposzai megszülethessenek:

Elő tested falként körülövez bizonytalan-messze, mégis húsomban s mindened egyszerre ajk, kéz, kebel, szem, test mely anyagi Szellem, szellem, mely tiszta Test minden tagod fátyol- s ékkő-burokban csonton áthat s magához ereszt;

37