Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 6. szám - Schein Gábor: Mitologikus koncepcióktól a nyelvek egymásmelletisége felé
gunknak is istenekké válnunk, hogy méltók legyünk hozzájuk? Sosem volt nagyobb tett - és aki utánunk születik, e tett által minden eddigi történelemnél magasabb történelemhez tartozik!”7 Füst Milán versében Oidipusz halála nem vezet át egy új korba, a lehanyatló nap nem jön fel többé, a beszélő a halálhírrel lemond a költés archaikus prófétai és őrzői szerepéről, amelynek kései változatai még a klasszikus modernség magyar költészetének bizonyos szólamait is meghatározták. Ugyanakkor a lemondás is a mitológiai hagyomány narratív mintáihoz kapcsolódva, készen kapott nyelvi modellek ironikus átrendezésével történik. A vers erősen töredezett módon Héraklész, az aranykor jelképes alakjának történetére is rájátszik. A rájátszás mozzanatai közül a legfontosabb a búcsúval kapcsolatos: Am egyes könnyű, dajna nők, mint akik mit se hallanának, Ajkukat megnedvesíték nyelvecskéikkel és úgy néztek körűi... A fürtjeik, akár a felhők, bodrosak s tevékeny kis kezük remeg... Csak tettek-vettek egyre s papucsaik csattogása közben Azok mellé szegődtek inkább akik ittmaradtak, élnek még, kik megkűzdtek a vad lovakkal, S most aléltan elhevernek s női kéz, vagy suttogás nem édesíti fáradt álmaik.- Ah komoly a törvény! — mondogatták ők is, ámde nem hitték. Hogy mit gondoltak? Nem tudom, oh nem tudom. - Úgy vélem, nincs e földön oly parancs, Mely megfékezhetné tüzük s elméjük rúdját megfordítaná a gondjaink felé. Övék a föld, mivel a bűn övék. A kárhozat volt ez, oh Oidipúsz király! Míg átkozódtunk, átkoztuk a kéjt s letéptük volng férfidíszeink... Épp aznap, mikor sírtunk érted: elmerültem én is. Végeláthatatlan Gyönyörök szolgája lettem. Sötét tengerek fedik már tiszta ifjúságomat. Egy hetairáé vagyok s mindörökre, érzem. Nem tudok már lenni nélküle. Mert mindig meztelen s mindig nevet. Az ujjaink gyűrűk... O hagyjatok! nincs már szavam... és mindörökre feledjétek társatok. Héraklész, aki saját gyermekei megölésével megsértette az ércbe vésett törvényeket, majd vezeklésképpen tíz munkát végzett el Mükéné király számára, Omphalé királynénak szolgált, aki hetéraként élt. A gyönyörök és a „dajna nők” leírása Prodikusz Héraklész-elbeszélésére emlékeztet, akinél két allegorikus alak választásra szólítja fel a hőst. Héraklész az erényt választja, míg a mi levélírónk elmerül a kéjben. Ezzel mintegy Oidipusz halott tükörképe lesz. A mitológiai értelmezés, amelyet minél tovább gazdagítanánk, annál zavartab- ban kellene elmerülnünk a vers olvasásának ironikus kettősségében, a jelentés- tulajdonítás és a jelentésfosztás ironikus mozgásában zajlik. Az említett mitológiai utalások vagy a versben található elmozdított bibliai képemlékek (pl. „Hogy mint a szomjas állat, amely forrást lel, igyam a szeme fényiből”) eredete ugyan megadható, de a hagyomány által kodifikált jelentésüket elvesztették, és eldönthetetlen, hogy a jelentésadásnak azok a kísérletei, amelyek a képek30
