Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 6. szám - Géczi János: Anekdota
akadt rá, mert Belisariost is, az egész római sereget is páni félelem tartotta hatalmában. így aztán Belisarios egyetlen ellenséges kézre került várost nem foglalt vissza, sőt elvesztette a császárnak oly kedves Rómát meg úgyszólván az összes többi területet is. Éjszakánként ugyan, miként a széttépett cetlikből a megírt levél, ha összeragasztják, felépült a hajdani, egységes birodalom, de hajnali pirkadatra ismét széthullt, az álom nem volt elég erős ahhoz, hogy utánzásra kényszerítse a valóságot. Ez idő tájt mértéktelenül kapzsivá vált, és folyton azon törte immár kopaszodó fejét, hogy mennél több pénzt harácsolhasson, mivel a császártól, egyezségüknek megfelelően, feladata elvégzéséhez semmit nem kapott; természetesen a kétségbeesett itáliaikat fosztogatta törvénytelenül, szinte mindenkit, aki Ravenna környékén és a nemes pythagore- usok lakhelyén, a tengerből kiemelkedő Szicíliában élt, továbbá, akit csak el tudott érni, mégpedig azzal a hangos ürüggyel, hogy korábbi tetteikért nyújtja be a borsos számlát. Nem akadt senki, akitől mindenféle fenyegetéssel ne követelt volna pénzt, pénzt, pénzt - de hiába dobálta egymásra a szavakat, attól csak nem nőtt meg a ládában, a tarsolyban a pénzhalom. Volt, aki emiatt elpártolt a római seregtől, és kísérőivel a gótok hosszú ujjú kezére adta magát, volt aki inkább a górnál is gótabbá vált, nyelvet és törvényt és szívet váltva új életet kezdett, s reggelenként azért fohászkodott, hogy Belisariost hajóhadával együtt ragadja magával valamelyik forgó szemű, vízi szörnyeteg, és sodorja el, egészen Afrikáig. Most pedig ideje elmondanom, hogyan idegenedett el egymástól a hősből gyávává rongyolódott Belisarios és Jóannés, Bitalinosz unokaöccse. Ez az esemény, amennyire érdektelennek tűnhet, mint arany gyűrűbe szénből faragott ékkő, olyan súlyosan és végzetesen rendítette meg a római erők helyzetét. Theodóra, akár tűz a vizet, levegő a földet, meleg a hideget, száraz a nedveset, annyira gyűlölte Germanost, és hol izzó, hol jeges, hol tikkasztó, hol nehéz gyűlöletét mindenki előtt világosan ki is mutatta. így aztán senki sem mert házassági kapcsolatba kerülni a családjával, bár a császár unokaöccse volt, s annak kegyét mindvégig élvezte; gyermekei hiába fontak oly sok sárga viola- és kék nefelejcskoszorút, nem is házasodtak meg mindaddig, amíg Theodóra meg nem halt, s a tetemét bezáró koporsót nem építették körül megmozdíthatatlan gránitkövekkel. Lánya, Iustina elérte a tizenhárom, tizennégy, tizenöt, tizenhat, tizenhét, tizennyolcadik évét, és még hajadon volt, haján elszáradt a virágkoszorú. Ezért amikor Jóannés Belisarios megbízásából Bizáncba hajózott, Germanos kénytelen volt a házasság kérdésében szóba állni vele, bár rangban messze alatta állt. Mivel mindkettő - utóbb majd értesülünk - áldozatnak tetszett az egyszerűsége miatt eddig csöppet sem nyilvánvaló terv, igyekeztek egymást biztosítani, már ahogy az Istenben, s nem önmagukban bízó keresztények szokták. Minden erejükkel a házasság megkötésén fáradoztak egészen addig, amíg el nem érték közös céljukat. Egyik sem bízott ugyanis a másikban, s a fogadalmakkal akarták magukat biztonságban tudni; ez tudta, miként Belisarios is a szájába rágta, hogy rangján felüli kapcsolatra törekszik, az meg, mert Theodórát ki akarta játszani, rászorult a kérőre. A császárnő valóban magán kívül volt, egetverő haragjában azt is tervezte, hogy Belisarios hadjáratát jelentős összeggel támogatja, ne legyen szüksége máshogyan megszerezni a 10
