Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 6. szám - Géczi János: Anekdota

betűt, SPQR, süttette magát a dicsőítő mondatok hazug fényében, akár egy virágos, rövid tógás leányka, vagy mint a kövérebbek, a napozóágyban Ostiában. Mindig és mindenhol lenni. (A tér meg az idő, két nyeszlett szolga.) De ha mégsem - néha, vélte, szabad a jázminbokrok alatt csöndesen mélázni, önfeledten farigcsálni a kámforos fák kérgét vagy a dombtetőről lesni a romok között andal- gó macskákat -, akkor is tudni, a többes számnak megvan az a tulajdonsága, ha valaki beletartozik, hogy alkotója akkor is jelen tud lenni, ha nincs jelen. Napról napra minden rosszul ütött ki neki, mivel az isteni akarat nyilvánvalóan ellene volt.

Amit ugyanis ez a hadvezér Theudatas és Uittigis ellen, az események forró közepette eltervezett, bár abban a felemás helyzetben nem látszott célravezetőnek, többnyire sikeresen végződött, s a déli árnyékát púpozottan kapta vissza a délutánnal. A fa s a hajók, Egyiptomból, nem csak a papiruszlapokba bekötegelt rózsacsokrokat hozták magukkal, de az egyébként hulladéknak számító, az út során eladhatóvá vált, rózsaillattal átitatott papiruszgöngyöleget is. Később aztán az volt róla a vélemény, hogy nagyszerű tervei vannak, minthogy jól ismeri e hadjárat feltételeit; de az árnyékától, bármekkora is legyen az, mégsem lesz súlyosabb a fa, s a rózsaillattól, ha elillant, nem lesz arannyá a papirusz, s hogy a folytatásban balszerencséje volt, sok kudarca a tehetetlenség hírébe hozta. így az emberek sorsát bizony nem emberi tervezés, hanem az előre nem csak látatlan, de sejtheteden isteni döntés irányítja. Ez az, amit a halandók véletlennek szoktak nevezni, mert nem tudják, miért éppen úgy és megmagyarázhatatlanul történnek az események, ahogyan ők látják és tapasztalják.

A föld mélyén, mint a lédús gumók, gyorsan nőnek a féldrágakövek, a barlangokban, ugyanattól a vízcsöpptől a mennyezeten és a terem alján is gyarapodik a cseppkő, s egyszer csak a két ujj összeér, és eggyé forr, hasonlóképpen két város közötti legbiztonságosabb és -hasznosabb út előbb vagy utóbb kirajzolódik a térképen. Második ottléte után Belisarios roppant szégyenteljes módon távozott imádott s jelentős haszonnal kecsegtető kábájából. Ot éven keresztül nem tehette lábát a konok szárazföldre, mert kifordult volna talpa alól rögtön a rög, s a hátán masíroznak a páncélos bogarak, ahogyan előző munkámban elmondtam, csak oda, ahol a maga fenséges császárjának, hűen tisztelt Justinianusának valamely katonákkal duplán megerősített erődje emelkedett. Egész idő alatt hajón járta a tengerparti vidéket, s nem lépett arra a földre, amely fölött, mint tudósító leveleiben a császárnak beszámolt, az általa vezetett római sereggel uralkodott. Tutilas égett a vágytól, sárga foszfor volt a lelkében, hosszú lángfarkú csóva a kezében, hogy a falakon kívül elkapja, de nem

9