Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 6. szám - Géczi János: Anekdota

Hamarosan mindenki azt hitte, hogy Buzész nem él, vagy mert elapadt férfiereje, vagy mert kiapasztották, de senki nem merte szóba hozni, se nyilvánosan, se rejtve, vagy a nevét, a hajdan oly messzire ragyogót, megemlíteni. Két év és négy hónap után Theodóra megkönyörült rajta, és elengedte női lakosztálya poklából; Buzész úgy jelent meg mindenki előtt, mintha föltámadt volna. A fogság következtében látása meggyöngült, szüntelen hunyorgott, mint akinek muslicák laknak a szemében, s egész testében beteges lett, tüdejéből kihallatszott a lélekmadár halk csipogása.

így alakult Buzész sorsa. A gyávasággal meggyűrűzött, rettegéssel megbéklyózott Belisariost pedig, bár a számos vád közül egyetlen sem bizonyult rá, a császárné követelésére a császár fölmentette parancsnoki tiszte alól, és Martinost nevezte ki helyette a keleti haderő főparancsnokává. Belisarios fegyvereseit, testőreit és háznépének katonai érdemeket szerzett tagjait odaadta néhány főtisztviselőnek és udvari eunuchnak, hogy osztozkodjanak rajtuk. Azok sorsot vetettek rájuk, és a fegyverekkel együtt valamennyit elosztották, miként a szemet szokták a baromfiudvar tarka tyúkjai, egymás között, ahogy a szerencse hozta és vitte. Barátainak és sok egyéb embernek, akik korábban a szolgálatában álltak, a császár megtiltotta, hogy ezentúl meglátogassák Belisariost. Keserű látvány, hihetetlen kép: Belisarios közpolgárként jár-kel Bizáncban, egy szál egyedül, gondterhelten, szomorú képpel, csont-bőr soványan, rettegve az orgyilkosoktól, és minden neszre a légüres ég felé fordítja riadt tekintetét. Amikor a mindenre figyelmes császárné megtudta, hogy jelentős kincse maradt a keleti területeken, kiküldte érte kedves udvari eunuchját, és az egészet, s azzal a teljes magántörténelmét elkobozta.

Rosa ez időben - amint elmondtam - feszült viszonyba került a férjével: s miként magáról állította, bejárta az összes létező időt. Hajójával hol Kerky- rán, hol pedig Rovignoban volt, máskor Velencében vagy éppen Róma alatt, Ostiában kötött ki, és világos szemű kísérők között élte az életét, akik szüntelen a felejtés gyümölcseit falták. A férjével tehát rossz kapcsolata volt, a császárnénak viszont a legkedvesebb és legbizalmasabb barátnője lett, főként azért, mert nemrég tönkretette a kappadókiai Jóannést. A nagylelkűnek látszani igyekvő császárné kedvében akart járni Rosának; mindent úgy intézett, hogy az legyen a látszat, a nő fáradtság nélküli ügybuzgalommal s méltóságát félrelökve járt közben a törvény adta férjéért, a szerencsétlenért, s ő mentette ki a nagy, és egyre csak nagyobbá váló bajából. így nemcsak kibékülhet az időközben megszürkült arcú, örökös havazásban élő, számkivetett férjjel, hanem mint akit vitathatatlanul megmentett, foglyaként veszi majd birtokába. Ez így történt. Az egyik napon reggel, néma feketerigók röpködtek a város felett, csőrükből kihullt a fészekhez gyűjtött szalma, Belisarios szokása szerint a palotába sietett, szegényes és csekély számú kíséretével, s nem vitt más ajándékot, csupán egy pirosra érett héjú almát, amelynek méhében, ha megráztak, csörögtek a barna magok. Miután ott tapasztalta, hogy a császár és a császárné haragszik rá, sőt alávaló és közönséges emberek sértegetését is elviselte, estefelé hazaindult, zsebében a zenélő gyümölccsel. Miközben ment, sűrűn hátrafordult, és körülnézett mindenfelé, senki lábnyomába nem mert belelépni, sőt a maga mögött hagyott lábnyomokat is elsepertette az egyik szolgájával, s vár6