Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 5. szám - Fehér Béla: Egyenes Kecske (2. folytatás)
A negyedik emeletről nem ment szegénykémnek. Ha megnyerte, hadd vigye, mondom most fütyörészve, úgyis csak a hátizsákom hallja. Kilencvenben érettségiztem, abban a történelmi évben, amikor Magyarországon vér nélkül zajlott le a szexuális forradalom, de nem dolgoztam mindjárt se a díszállat-kereskedésben, se a kocsimosóban, mert Pogácsás Lajos a Nyugati pályaudvaron szerzett nekem állást, méghozzá nagyon frankó kis állást, újságot árultam a csarnokban, szemben az első vágánnyal. Nagy élet volt! Hajnali ötre mentem, délután egykor végeztem. Ember még annyi újságot nem adott el, mint én akkor. Amire betűt nyomtattak, azt mind megvették, babszeg, nem is vették, hanem hat pofára kajálták! Még a vakok is tépték magukat a lapokért. Azt hitték a hülye sasok, hogy elzárták a főcsapot, vége a ha- zugságzuhatagnak, most aztán mindenről megtudják a fényes igazságot, lehull a gatya a sok aljas laciságról! Fosztó haver szerint a későbbi zászlósurak akkoriban nappal cipődobozba rejtett pártkasszával osontak a bankba, éjszaka pedig műanyagvödrökkel járták a nagy magyar pusztát, és csapra verték az Örök Barátság kőolajvezetéket, készültek a szebb jövőre, aztán amikor eljött az ideje, nekik csakugyan lett szebb jövőjük, mi pedig élveztük a demokráciát. Erre köss nyakkendőt! Ha érkezett valami jobb szexlap, egyet ruhacsipesszel kitűztem a bódé oldalára, hadd csöpögjön a jónép. Sokszor annyian összecsődültek, mint egy gyalogosgázolásnál. Mindenki tátott szájjal falta az ingyen muffot, legszívesebben tövig beleverték volna az orrukat. Az egyik állandó vevőm, szakállas, kalapos, észlény fazon, lepkegyűjtő pofával, mindig reggel fél hétkor érkezett, megvette az összes napilapot, félbe hajtva egymásba rakta őket, aztán elém lökte a pénzt, és intett, hogy nem kér vissza. Ezt figyeld! Egyszer kivette a belső zsebéből a szemüvegét, tüzetesen megvizsgálta a felcsipeszeit címlapot, éppen egy akkora kiborotvált, pirszingelt muff volt kiállítva, hogy sátorozni lehetett volna benne, aztán ezt mondta: meg vagyok nyugodva, végre feltárult maguknak a szép, új világ! Felemelte az esernyőjét, játékosan megfenyegetett: maga csak árulja bátran ezt a sok szemetet fiatal barátom, hiszen ez a dolga, de jól jegyezze meg, egy lyukas garast se ér az egész propaganda, az egész médiavi- hánc, mert az ülepnyalás mifelénk soha nem fog kimenni a divatból, nézzen csak körül, a rendszerváltozás nem terjed ki a nyelv és a végbélnyílás örök szerelmére, Anusz vezér büszke nyája zárt sorokban, rendületlenül menetel előre, ők tartják össze egész Hungáriát. Akkoriban láttam először az egyik szexlapban néger muffot. Mintha kék függöny mögött halványpiros villanykörte égne. Az ám! Eszembe jut egy októberi szombat. Szabadnapom volt. Apucikám az om- lettszagú szerelvény fedélzetén robogott valahol az osztrák pampákon, Pogácsás Lajosné pedig fekete kombinéban, a fején száz hajcsavaróval megállt az 93
