Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 5. szám - Pelle János: Esszé a tömegről
A Hitler-jelenség, a diktátor szuggesszív hatásának titkát pontosan ma sem ismerjük. A Führer kultusza bizonyos értelemben a „kollektív ösztönvilág” tragikus győzelme volt a józan ész fölött, s előbb a 1933. januári választásokon, majd abban jutott kifejezésre, hogy a német nép kis híján a végső pusztulás pillanatáig támogatta a világháborút kirobbantó náci rendszert. Wilhelm Reich találóan írta a Fasizmus tömegpszichológiája című könyvében: Hitler „kikényszerítette, hogy számításba vegyük a pszichikai és a szociokulturális folyamatok közötti összefüggéseket. Többé már nem lehet úgy elhanyagolni és semmibe venni a tömegek gondolatait és érzelmi életét, mint mostanáig. Hitler megjelenéséig az emberek általában éppen csak eltűrték a zsarnokságot. Hitler alatt viszont továbbléptek az irracionalitás felé, és saját létérdekeikkel ellentétben, aktívan támogatni kezdték a zsarnokságot.” A náci diktátor személyiségének „destruktív dinamizmusa”, amit Herman Rauching ír le találóan Beszélgetések Hitlerrel című könyvében, agresszióra ösztönözte a frusztrált és manipulált német tömegeket. A Nobel-díjas író, Elias Canetti Tömeg és hatalom című könyvében jeleníti meg az agresszív tömeg tombolását: „A pusztítás valamennyi eszköze közül a leghatásosabb a tűz. Messzire ellátszik, és magához vonzza a sokaságot. Pusztítása visszafordíthatatlan. Ahol tűz pusztított, ott semmi sem olyan, mint a tűz előtt volt. A gyújtogató tömeg ellenállhatatlannak véli magát. Ahogy a tűz elharapódzik, úgy csatlakozik mindenki a tömeghez. Ami ellenséges, azt mind megsemmisíti majd a tűz. Mint még látni fogjuk, a tűz a tömeg legerősebb szimbóluma.” A nácik a tömegpszichológiát s azon belül is a gyűlöletkeltés és a bűnbak- képzés technikáit aktívan felhasználták a tömegek befolyásolására. Ezen a téren vitathatatlanul nagyobb és mélyebb eredményeket értek el, mint a szovjetrendszer, mely ismeretes módon ugyancsak ellenállhatatlanul vonzódott a megszervezett tömegek „felmutatásához”, hiszen mindenekelőtt a „dolgozó népet” tekintette „a hatalom forrásának”. De Sztálin, aki csapnivaló szónok volt, valójában nem bízott a tömegekben, bár propagandájában gátlástalanul hasznosította a látványukat. A hatalmas demonstrációk és rituális felvonulások résztvevőit a szovjetrendszerben, ugyanúgy, mint ma is Eszak-Koreában, szigorúan ellenőrizték, s a korlátlan terror esélyt sem adott arra, hogy tagjai elárulják valódi érzelmeiket. Ennek ellenére a keményen begyakorolt tömeggyakorlatok kommunista rendezői mindig azt igyekeztek érzékeltetni, hogy a felvonulások és gyakorlatok önkéntesek, s az ünneplő tömeg tagjai spontán lelkesedésből róják le tiszteletüket a Nagy Vezérnek... Időközben a demokráciáját megőrző nyugati világban a politika mellett a kultúrában és a fogyasztásban is tért hódítottak a korszerű médiumok (sajtó, rádió, televízió) által befolyásolt tömegek, nem véletlenül nevezik a mögöttünk hagyott huszadikat „a tömegek évszázadának”. A negyvenes évektől kezdve hihetetlen mértékben nagyszabású szociálpszichológiai kutatások kezdődtek, először Amerikában, majd szerte a nyugati világban, mindenekelőtt az előítéletekről és az identitásról. Céljuk mindenekelőtt nem az volt, hogy a politikusok megtalálják az optimális eszközt választási kampányaikhoz, hanem a kereskedelmi reklámok befolyásoló hatását igyekeztek felderíteni, hogy a gyártók és a kereskedők haszna minél nagyobb legyen. 30
