Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 5. szám - Molnár Miklós: Bolond Istók börtöniratai

Folyton dohányzik, ha nincs más, csikkdohányból vécépapírba sodort cigaret­tát szív, séta közben minden csikket fölszed az udvaron. Álmatlan és búsko­mor: hosszú büntetés vár rá, mert le kell majd töltenie az elengedett hat évet is. A rendőrségről megszökött; többször kísérelt meg öngyilkosságot. Kádár János neve van a talpára tetoválva, hogy mindig rajta taposhasson. Kéjes élve­zettel gázol sárba, turhába vagy trágyába: - Nesze...! Kezdeti mogorvasága után a háborúról, határőr-élményeiről, csibészségei- ről, ávósokról, börtönökről mesél, aztán némaságba burkolózik megint. Néha leül sakkozni vagy malmozni. Ha megered a nyelve, gyakran használ olyan szavakat, mint bipis, cirkli, vamzer, nagy ház, smasszer. Mániája a rend, a bör­tönévek gépiesen pedánssá tették. Katonás rendet tart a zárkában. Engem, a született antikatonát nem nagyon szível. Konfliktusainknak a szalmazsák az ősforrása. Gyémánt zárkagazda rettentően kényes az ágyazásra; többször is kénytelen helyettem megcsinálni. Pedig ha meggebedek, se bírom szögletesre, elvágólagosra igazgatni a szalmazsákot. A dolognak azonban tétje van: ha az ügyeletes fegyőr bal lábbal kelt, és valamelyik ágy nem tetszik neki, az össze­sét széthányja. Gyémánt rabtárs falja a börtönkönyvtár könyveit. A magas és komoly iroda­lomtól viszolyog, mint macska a parfümtől. Gorombán becsmérli Shaw-t és Goethét, még gorombábban engem, mert Goethe olvasására buzdítok min­denkit, sőt kommentárokkal megtűzdelt részleteket olvasok föl az Egmontból meg Az ifjú Weither szenvedéseiből, míg a szobagazda belém nem fojtja a szót: »Állítsd takarékra a szádat! Ne basztassál engemet azzal a köcsög Gőtével!« Csont és bőr vagyok. Mint egy hulla, úgy festek November közepétől, amikor beáll a tél, mindennap beadnak a zárkába fél kanna csapnivaló palás-mészköves szenet, két vacak fadarabot, meg egy TU- KER-alágyújtóst. Ezzel nem lehet begyújtani, de Gyémánt Bálintot »nem ej­tették a feje lágyára«: az ablakkeretből, a fali polc széléből és az asztalról haso­gat le vékony kis léceket a kincstári bugylibicskával, sőt a privát zsírját sem saj­nálja, a kályhára vet egy-két kanállal, hogy jobban égjen a tűz. Ráfanyalodunk a szalmazsákok módszeres kábelezésére, bár a szalmazsák ettől végképp elvesz­ti tartását, még nehezebb elvágólagosra passzírozni. Ha odakint elég jó az idő, nem gyújtunk be, hanem készletet halmozunk: beöntjük a szenet az ágy alá. Gyémánt bevezeti a derékig mosakodást, különben csak macskamosdás jár­ná. Kamaszosan vékony felsőteste tele van tetoválással. Miközben az arcát mos­sa, herseg a borostája. Fogat csak akkor kezd mosni - engem utánozva -, ami­kor megkapom hazulról az első tisztasági csomagot. Ha az őrszemélyzet vala­melyik tagja belép a héderbe, szobagazdaként őjelent, reggel, délben, este ő te­szi ki a vizeskannákat, ő megy le fehérneműt cserélni. A karalábéfőzeléket, a börtönkoszt utálatos, de állandóan visszatérő fogását a Julisnak adja, magyarán lehúzza a vécén, akárcsak a többiek. 1960-ban részt vett a váci börtönzendülés­ben: a zsiványok egy hétig nem fogadták el az undorítóan egyhangú kaját. Fo- gadkozik, hogy bár félresiklott az élete, de megjavul. Máskor meg azt hajtogat­ja: mihelyt kiszabadul, megöli a rendőrszázadost, aki visszajuttatta a börtönbe. 16

Next

/
Thumbnails
Contents