Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 5. szám - Molnár Miklós: Bolond Istók börtöniratai

Gyakran emleget egy börtönírnokot, akivel együtt ült Márianosztrán. »Biztos, hogy nem volt ki mind a négy kereke a fazonnak. Bocskorszájú Géza, ez volt a csúfneve. Volt ott valami firkászbanda, a Bocskorszájú Géza is ahhoz a bandához húzott. Hű, hogy azok milyen kegyetlenül fönn hordták az orrukat! Mintha ők szarták volna a cipőhúzókanalat! A Bocskorszájú Géza meg folyton azzal etetett bennünket: figyeljétek meg, nemsokára kimennek a rusz- kik, és bejönnek az amik. - Es utána mi lesz? - Mi lenne, maradnak a nyakatokon a kommunisták, mert ti akkora barmok lesztek, hogy mind rájuk szavaztok. Szolgáltok fának és kőnek, pogányokat, gyilkosokat, paráznákat, bálványokat imádtok. Megint a ruszkik csicskásai viszik majd a prímet. Ok majd keresnek maguknak új gazdákat, nektek meg kilopják az üvegszemeteket is. - A zsiványok majdnem agyonverték a Bocskorszájú Gézát. Elollók vájják ki a szemét, kutyák egyék meg a testét az ilyennek! Még hogy a kommunistákra! Ne bírjak többet fingani, ha rájuk szavaznék. Szavazzon rájuk a kurva anyjuk. Na, a Bocskorszájú Géza is tavalyelőtt póterolt, mikor volt a nagy amó.«

Jó pár évvel később a Bocskorszájú Gézának csúfolt egykori börtönírnok szőrén-szálán eltűnik abból az eldugott hegyvidéki turistaházból, ahol retirált esernyőjavítóként az emlékiratain dolgozik. A rendőrség politikai indítékú bűntényre gyanakszik. Az újságok évekig foglalkoznak a rejtélyes eltűnéssel.

Valójában az történik, hogy a volt börtönírnok egy ködös novemberi éjszakán farkassá változik, átüget Tolnán, Baranyán, és beveszi magát a szerbiai hegyek közé. Hamarosan egy farkasfalkában tűnik föl. Igen gyorsan vezéregyéniséggé, alfafarkassá avanzsál. A páratlan karriernek az vet véget, hogy a börtönírnokból lett alfafarkas egy balvégzetű csütörtöki napon beleiszik a csetni- kek által kitett csalétekbe: egy vödör vitriolba.

A tárgyalása előtti éjszakán Gyémánt Bálint éjféltől hajnalig — zárkatársait is virrasztásra kényszerítve - egyfolytában valami fölismerhetetlen, mélabús dallamot dúdol. Reggelre megőszül. A három pár hitvány csizma ellopása miatt hét év fegyházra ítélik.

Szörnyű éjszaka! A poklot érzem a szívemben. Mintha a sírban ülnénk.

A 48-as héder egy másik lakója a huszonkilenc éves, négyszeresen büntetett Hajmási László Dagonyalaposról. Márianosztrán, Sataratán (Sátoraljaújhelyen), Sopronkőhidán és a kőbányai gyűjtőfogházban ült két-három éveket, többnyire lopásért. Idült alkoholista. Háta görnyedt, sűrű fekete haja itt-ott már deresedik. Elvált, két gyereke van. Néhány éve a kunvásárhelyi gépállomáson dolgozott traktorosként, halványan emlékszem is rá.

Idén júniusban szabadult, de augusztusban már visszakerült. Egy pesti munkásszállásról ellopta szobatársai ágyneműjét, pénzét, karóráját és ruháit. Mindent eladott, a pénzt elitta, egy hónapig bujkált, rózsadombi villákat tört föl, azokban aludt - és alig várta már, hogy letartóztassák végre. Csikószeg mellett kapták el, amint subába tekeredve, részegen szundított a kukoricás közepén.

Se iránya, se talaja, se gyökere. Szinte szabad; föl is szárnyalhatna, erről azonban sejtelme sincs. Hagyta magát meggyőzni, hogy bűnöző, a társadalom söpredéke. Gyámoltalan és egoista. Már csak börtönben tud élni. Remek a

17