Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 4. szám - Tornai József: Villámsújtota kor (részletek az esszékötetből)

jónak kétezer ablaka volt, mikor megálltak alatta hatezren, azt hitték, kikötőépület alatt állnak. Lefiírészelték a lábukat, a csípőjükön álltak, olyan fáradtak voltak... Nagyon messze, a látóhatár szélén kivilágított, fehér hajó állt, fedélzetén arasznyi fekete férfiak, fehér asszonyok táncoltak. A zene lüktetett, körülötte halotti csend volt. A hatezer hadifogoly jobbra-balra dülöngélt.”

A Heidegger-féle semmibe vetettségből nem lehet megszökni. A Rákosi-fé- léből lehet. Hernádi nem az egzisztencialista, alapvető létszituációról beszél. Ami Magyarországon az ötvenes években történik, az meghaladható. A zsarnokság előbb-utóbb összeomlik. Az ember szabadsága csupán átmenetileg, körülményekben, erőltetett beavatkozásokkal függeszthető föl. A Kiáltás és kiáltás éppen emiatt vált ki belőlem dühöt, mérhetetlen fölháborodást. G...t és szerelmét, az asszony AVOS-tiszt kitartója megkeresteti (Mária ettől félt, tudta, hogy nem menekülhetnek). A nőt elhurcolják, a férfit félholtra verik. Később még egyszer, szakszerűen, addig ütik a bőrkabátosok, míg eszméletét nem veszti a sérülésektől. Utoljára egy ideg- és elmegyógyintézetben látjuk: az á- polók „odaértek a pádhoz. G... hajlottan, maga elé meredve ült a deszkán. Mintha hiányzott volna a homloka, lapos volt koponyájának rajza, halántéka hiányosan, görcsösen, elgyűrve forradt rá szemöldökcsontjára.

Kis kavicsok fénylettek a pad alatt, azokat nézte.

Az öreg rászólt:- Gyere, Temető, menjünk enni!

G... nem mozdult.

Az ápoló megfogta pizsamakabátjának hajtókáját, durván, erőszakosan megrántotta, húzni kezdte. G... mintha megértett volna valamit, lassan négykéz- lábra ereszkedett, és féloldalasán ugrálva elindult utána.”

G...t megsemmisítették. Megfosztották a szabadságától, attól, ami egész egzisztenciánk lényege, ami nélkül nincs ember. A Kiáltás és kiáltás egyáltalán nem azt mondja, amit az Illyés-vers: „hol zsarnokság van, ott zsarnokság van”. Hernádi regénye a szabadság nélkülözhetetlenségéről beszél. G... elmebeteggé verése nem szükségszerű.

Az ÉLJEN RÁKOSI- VAGY A NAGY TESTVÉR SZEMMEL TART- féle orwelli világbörtön nem a lét rabsága. Ez az a fontos megkülönböztetés, amely végett Hernádi ezt a parabolát megírja. A példázatot arról, hogy egy ember, egy úgynevezett civilizáció, egy politikai gépezet megteheti a homo sapienssel, amit a lét nem tesz meg, mert abban ott van a szabadság törvénye. A transzcendálás. Hogy ezt az immanenciánkban vagy annak átlépésében tesz- szük-e meg: mindegy. Az átlépés lehetséges. LIernádi a totalitariánus hatalmi tébolyt veszi célba, meggyőzve szinte, hogy az erő elveheti a transzcendenciát. Belemegy ebbe a játékba, hiszen minden ütés, amely G...t éri, a kommunizmusra zúduló csapás. Ezért nem riad vissza a naturalista befejezéstől. Abrahám mítoszában is az a legelfogadhatatlanabb, hogy az apa kész megkötözni és akár föl is áldozni Jahve parancsára a fiát. Másként nem értenénk meg, milyen iszonyatos bűn az emberáldozat.

Látni G...t négykézláb mászva, örökre nyomorultan, félállatként.

Nincs ennél nagyobb fájdalom.

Nincs nagyobb fölemelkedés, mint a szabadság.

58