Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 4. szám - Tornai József: Villámsújtota kor (részletek az esszékötetből)
VIRÁGVASÁRNAPOK ÉS VÁDAK (CSOÓRI SÁNDOR: A JÖVŐ SZÖKEVÉNYE. ÖSSZEGYŰJTÖTT VERSEK) Közhely, hogy a jó versnek titka van. Még inkább igaz ez egy egész verseskönyvre, egy egész életműre. Ha azt olvasom az Orbán Ottónak ajánlott költeményben: hogy bűn ez a század, hulla-fejezet; egy rohadt száj, mely saját nyelvébe harap. Én nyögök, nyüszítek ettől, te sírsz és vihogsz s az alvadt vért nevetve köpöd ki, El kell gondolkoznom azon, ki láthat e sorok mögé, aki nem élte meg az 1940- es és az 1956 utáni évek iszonyatát. A brutális metafora (egy rohadt száj, mely saját nyelvébe harap) nem biztos, hogy mindenkinél megnyitja az emlékeknek azt a zuhatagát, aki efféléktől nem szenvedett. Ráadásul az a sorsbeli, alkatbeli különbséget sem ismeri, amely a két költőt megkülönbözteti egymástól. Az ironikusságról és a mindenre nyitott lírai természetről van szó. A jövő szökevényében összegyűjtött, tizennégy kötet több évtizedet átfogó versei az érzékeny Ént és megfigyelőt éppúgy mutatják, mint a kor tanúját. S persze én csakis úgy beszélhetek róla, hogy megkettőzöm magam: a kötetek megszületését egyenként is ismerő baráttá s az egészet távolabbról is látó pályatárssá. Strófák és külön verssorok vannak a fejemben, melyeket csak az emlékezet örömének teljes elfogultságával idézhetek. S képek, érzelmi forgószelek és költői fölismerések: ezek is a közvetlen, külön-külön élmény részeiként. Nem hiszem, hogy a Virágvasárnap című verset a mai olvasó is úgy hallja és látja, ahogy én a megjelenése idején: Valahol most egy tulipán-szájú kicsi szamárka ordibál, hátára képzelem magam s vagyok Jézus király. A hang és a tulipán piros színe olyan elevenen dolgozik most is bennem, mint az, hogy: „Úszott a Nap a szarvasok szemében / s szép neve volt a Földnek / gyermeki szép neve volt.” Szinte megfogtam a Jób kezébe képzelt tárgyat, annyira éreztem: Csupa seb lesz a szád, a láthatár szemhéja, a megálmodott fák közt eléd futó vidék, s vakarózhatsz, akár a bibliai ember: nem segít sem halál, sem rücskös kőcserép. 59
