Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 4. szám - Tornai József: Villámsújtota kor (részletek az esszékötetből)
rossz sem lehet, mivel erősebb és tartósabb is, mint az élet, mert vérrel ázott és merő seb. [■••] Pajtás, dalolj hát, mondd utánam: Mi volt a mi bajunk korábban, hogy nem jártunk a föld porában? Mi fájt szivednek és szivemnek Caesar, Napóleon korában? Annyi halottam van nekem is, hogy csak rettegem-sajnálom Kosztolányit, az örökre elvesztettek fájdalma miatt. Mindig az ő soraira gondolok, mikor temetésen földbe engedik a koporsót, és a kórus azt énekli: „Ott fönn találkozunk!” Ö pontosabban, emberibben, hősiesebben kiált föl: Aki ma meghalt, csak egy órával ezelőtt, az olyan régi énnekem, mint Nagy Sándor, vagy Xerxes katonái. [...] mert úgysem érem el soha és messze van, mint Nagy Sándor, vagy Xerxes katonái. Kosztolányi az abszolút író, irodalmár a magyar irodalomban. A drámát kivéve, minden műfajban a mester. Újságtárca, novella, regény, vers, esszé, műfordítás: tudja, amit Európa tud. Illyés is tőle tanulta az esszéírást, nem - mint paradoxonként mondja - Jules Renard-tól. József Attila sok rím- és szerkesztési fortélyát tőle veszi át. És versben is megadatik neki, hogy sok valahol félrebicsaklott vagy íztelen vers közben, után élete és a magyar irodalom két nagy versét is nekünk ajándékozza. De ehhez nem volt elég a tapasztalat, a hagyomány, az ihlet angyala. A kitanult vadásznak a nagy vad is kellett, hogy a legbüszkébb trófeáit falára tűzhesse. Ez a nagy vad a nihilizmus volt. Egyetlen nyíltan és kertelés nélkül, megvallottan nihilista költőnk. És nemcsak azért, mert ismerte Nietzschét, a német filozófus Zarathustrá]át, amelyben ott a híres mondat: „Az isten halott” (az elsők közt volt, akik a mű magyar fordításáról kritikát írtak!). Először csak egy csöndes strófában mondja ki: Nincs nála nagyobb jó, mert ez a kincs. Úgy hívják: élet. Értelme nincs. 54
