Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 4. szám - Jeřzy Snopek: Kovács István költészetéről - lengyel szemmel

a magyarországi lengyel légiónak szentelt könyvből nőtt ki. Végül pedig így van azokban a történelmi vázlatokban és esszékben, amelyeknek egy része az 1988-ban megjelent, a norwidi Hamuban csillagló gyémánt címet viselő kötetben olvasható.

Ennek az útnak a következő állomása a nagyszerű önéletrajzi regény: A gyennekkor tündöklete (1998, lengyel kiadás: 2002).

Lengyel történelmi inspirációk gyakran irodalmi és filmalkotások közvetítésével szűrődtek be Kovács István költészetébe. A Havon forgó ég szerzőjére, mint sok más magyar értelmiségi kortársára is, nagy hatással volt a „lengyel filmiskola”, amelynek legkiválóbb darabjaival a Robogás a nyárba (1992, 1998) című kötetének számos érdekes esszéjében foglalkozik. Különös erővel hatott rá Andrzej Wajda filmjeinek, köztük a Csatorna, a Hamu és gyémánt, A légió, a Tájkép csata után címűeknek sajátos történelmi romantikája. Tegyük hozzá, hogy a költő képzeletét nemegyszer képzőművészeti alkotások (pl. Szervátiusz Tibor szobrai, Zdzislaw Beksinski festményei), Samuel Beckett drámái, bizonyos alkotó-személyiségek (többek között Cyprian Kamil Norwid, Krzysztof Kamii Baczynski, Balassi Bálint, Giordano Bruno, Thorvaldsen, Kierkegaard) és történelmi hősök (Robespierre, Józef Poniatowski herceg, Görgei Artúr tábornok stb.) hozták mozgásba.

Kovács István költészetének jellemző vonása a kulturális és személyes inspirációk jól látható beszűrődése. Erre már első, fentebb említett, Havon forgó ég című, harminc évvel ezelőtt megjelent kötetében is felfigyelhettünk. A debütáló fiatal költők verseiben leggyakrabban a közvetlen, személyes, mondhatni (bármiféle értékítélet szándéka nélkül) egocentrikus líraiság dominál. Szerzőnknél ezzel szemben saját bensőjéből eredő, a lírai alany köré koncentrálódó vers szinte nem is volt. A kiindulási pont - de nem a súlypont - ebben a költészetben kívül helyezkedett és helyezkedik el. Nagyon ritkán születnek ezek a versek belső tapasztalatból, élményből, bár e nélkül természetesen elképzelhetetlenek. Vonatkozik ez, mint már említettem, Kovács István korai, történelmi alakok és események, közösségi, nemzeti sorsok vagy művészeti alkotások, vagyis bizonyos kulturális jelek által inspirált költeményeire is. Eszünkbe juthatna itt akár Jan Lechon feltűnést keltő Karmazsin költemény című első kötete, csakhogy míg Lechon inkább a retorika felé, addig Kovács István a tiszta líraiság felé tart.

A magyar költő verseiben a költői leírás tárgya észrevétlenül az alany szerves részévé válik. Ebben az esetben nem a költő vetíti ki lelki állapotát, hangulatait, érzéseit a külső világra, épp ellenkezőleg - a valóság különféle objektumaiból válogatja ki és szívja magába ezeket. Emellett természetesen szükség van egyfajta dialektikus kölcsönhatásra is, én itt csupán a versekre ható erők fő irányainak kijelölésére törekedtem.

Ez a sajátos tárgyiasság Kovács István költészetének jellemző tulajdonsága. A vers születését előidéző lírai szituáció a környező valósághoz fűződő érzéki kapcsolatból jön létre. Kezdetben van a konkrétum. Ebből - s vele kapcsolatban - vezeti le a költő saját hasonlatait, metaforáit, képeit, általánosításait, a- melyek mindig magukon viselik a „kemény” valóság bélyegét. A líra szoros szövetségre lép a logikával.

33