Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 1. szám - Molnár Miklós: A szufi út
Szajed szultán: „Hogyha imádkozol, és elégedett vagy, mert imádkoztál, akkor cselekedeted rosszabbá tett. Tehát abba kell hagynod az imádkozást, míg valódi alázatot nem tanulsz.” 76 77 Naszrudin dicsekszik a teaházban:- Én a sötétben is látok!- Ha csakugyan így van - kérdezik tőle -, hogy lehet, hogy lámpással jársz az utcán?- Csakis azért, hogy a többiek belém ne ütközzenek! 78 „Kiváltképp ezt tanultam meg: a szufi tanítási rendszer nem elsősorban mesék és történetek segítségével működik, ahogy Rumi filozófiájának némely értője gondolja; vagy a költészet révén, ahogy Dzsámi és Sza’di rajongói hiszik; vagy »gyakorlatokkal«, ahogy azok képzelik, akik az úgynevezett »dervisrendekben« ilyen technikáknak szentelik erőfeszítéseiket; netán - ahogy sokan állítják - testgyakorlatok és mentális tréning segítségével. Az igazi szufi mester eszközként szolgál: mihelyt »kifürkészte a szívedet«, nyomban tudja, miféle tanulni és cselekedni valóval lásson el. A Tanítás összes többi megközelítése elavult verzió. Shah soha nem mulasztja el fölhívni a figyelmet arra, hogy mozdulatok ismételgetése, a tánc vagy a zene gyakorlása, valamint a hajlam a tevékenységek vagy a tanítások szabványosítására az in- doktrinátori megközelítésre jellemző, az idomáréra, aki kondicionál, holott az igazi szufi hagyomány mindig küzdött az egyoldalúságok ismétléssel történő sulykolása ellen. A szufi tudás bármilyen módszerrel átadható, és ezt mindig a körülmények szabják meg.” (Bashir dervis) 79 A szufizmus nem legszentségesebbként bálványozott egónk, a „kultúra” légió- nyi indoktrinátora által kondicionált parancsoló én (e garázda majom) óhajait, hanem szunnyadó belső lényegünk elemi szükségleteit elégíti ki. Az ember nyitott szemmel alszik: a szufizmus az ébresztője. (A remete, a jógi, a szemlélődő: továbbalvók csupán.) 80 Manapság is dívik, hogy a dervisek szertartásosan visszautasítják a keresztet, e szavakat mondván: - Legyen a kereszt a tiétek, ám értelme a miénk! - (Övék a kereszt „veleje”, a formális kereszténynek csak a feszület jut.) 81 A haszonleső, „üdvösségre” és „öröklétre” spekuláló vallási viselkedés a nafs-i- ammara, a parancsoló/kondicionált én hiúsága, végtelenbe pöffeszkedése, az örökkévalóság gyarmatosítása. Ez a másodlagos én a valódi tudást mindenkor esztelenül kapálózva hárítja el magától - ami érthető is, hiszen az igaz ismeret 19
