Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 3. szám - Bognár Bulcsu: Népi szociográfia és társadalomtudomány; Erdei Futóhomokjának társadalomszemléletéről
egyedüli autentikus képviselői gyakorlatilag nem vesznek részt a mezővárosi rendszer alapját képező tanyasi termelésben.11 Helyettük a betelepülő dunántúli és tiszántúli katolikusok végzik a termelést, akik ugyan Erdei szerint „tö- kéledenül” használják a tanyai formákat, de akiknek a térség gazdasági prosperitása köszönhető. Ok azok - a hanyatló protestáns őslakossággal szemben - akik tevékenységük által a helyi polgárosodás éltetői; a helyi protestáns parasztságot megjelenítő, „kényelmes”, városban „urizáló”, egykéző kungazdáival szemben.12 Erdei - elfogultságának nyilvánvaló tanúbizonyságaként - ezek a jelenségek hiteles ábrázolása végén azonban a következő, meglepő következtetést vonja le: „az őslakó reformátusság nem mutatja ugyan olyan jeleit a fáradtságnak, mint a dunántúliak, azonban mind vagyonszerzésben, mind szapo- raságban elmaradnak a jövevényekkel szemben.”13 Vagyis miközben a térség polgárosodási törekvései a dunántúli és tiszántúli, dinamikusan fejlődő, gazdasági és társadalmi tekintetben az őslakos kungazdákon túllépő parasztközösségeknek tudható be, a fáradtságot Erdei mégis nekik tulajdonítja, és nem a termelésben egyre kevésbé résztvevő, egykéző kungazdáknak.14 Erdei eme ideologikus értelmezése végigvonul a Futóhomok on.15 A katolikus parasztságot akképpen értékeli a rendi struktúrát, a társadalom retrográd elemeit megjelenítő csoportként, hogy közben a Futóhomok kiváló szociográfiai elemzése sokszor ennek ellentétes természetére mutat rá. A Három Város, a Kiskunság és a Duna-mellék szociográfiájában egyaránt a katolikus parasztok jelennek meg mint a termelésben legaktívabb és legsikeresebben gyarapodó, polgárosodó csoport tagjai. Erdei azonban abban teljesen következetes és konzekvens értéktételezéséhez, hogy ezeket a jegyeket mindenhol negatívan ítéli meg. A Kiskunság katolikus jövevényfalvai esetében elvitatja a fejlődés polgári jellegét, noha maga állapítja meg, hogy a hanyatló kungazdákkal szemben itt „mindenütt nyüzsgés, fejlődés, forgalom és gyarapodás.”16 Alig a mezővárosi gazdasági fejlődés polgári tartalommal bír Erdei szerint, addig a Bácskában tapasztalt dinamikus fejlődés „ösztövér, agyondolgozott torz embereket”17 szül.18 Erdeinek szűkebb hazájának, a protestáns mezővárosi közösségnek társadalmat formáló erejét hangsúlyozó felfogása természetesen megmutatkozik a mezővárosi fejlődéstől eltérő formák értékelésében. Értelmezésem ezen a ponton arra mutat rá, hogy Erdei ezekben az elemzésekben olyan állításokat fogalmaz meg, amely sok esetben ellentmondásban áll azzal az általa hangoztatott szemponttal, amely alapján a Futóhomok ban az egyes területek értékelését el szeretné végezni. Hiszen Erdei szociográfiája tudatosan a polgárosodáshoz fűződő viszony alapján értékel: a különböző fejlődési irányokat hitvallása szerint az alapján értékelte, hogy mennyire sikeresek a polgárosodás folyamatában és mennyire képesek polgárosodási mintát adni a rendi struktúra fogságában lévő társadalmi csoportoknak.19 Ellentmondást abban érzékelek, hogy az egyes társadalomfejlődési irányok valójában nem a polgárosodáshoz fűződő viszony alapján értékelődnek a Futóhomok ban. Erdei értéktételezését alaposabban szemügyre véve ugyanis az derül ki, hogy az egyes területek társa- dalmasulásának pozitív vagy negatív ítélete valójában nem a polgárosodáshoz fűződő viszony alapján történik, hanem aszerint, hogy az egyes területek mennyire hasonlítanak a magyar polgári fejlődés ideáltípusának tekintett 80
