Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 3. szám - Bognár Bulcsu: Népi szociográfia és társadalomtudomány; Erdei Futóhomokjának társadalomszemléletéről
helyzetű parasztságból rekrutálódik legfőképpen, és ez az egykori közös csoporttagság egyfajta szolidaritást őriz meg a polgári viszonyok között is, és nem alakít ki érdekeiben erősen eltérő csoportokat. Azonban éppen Erdei remek szociografikus társadalomrajza mutatja be,8 hogy a tanyasi termelés fejlődése során nagyon jelentős csoportok szorulnak ki a tanyára, és kerülnek a paraszt- gazdákhoz képest is hátrányos helyzetbe. Ezen túl a kötet remek szociografikus ábrázolásából az is kiderül, hogy a mezővárosok társadalma sok ellentéttől feszül, amelyet ő maga hol „vulkanikusnak”, hol „türelmetlennek, forrongó- nak” minősít. Kecskemét két területre bomlása, Nagykőrös komor reménysége, és Cegléd parasztgazdákra és zsellérekre szétesett társadalma, amelyet a parasztszolidaritás hiánya és a zsellérség felemelkedési lehetőségének lehetetlensége jellemez, egyaránt a mezővárosi társadalomfejlődés problémáira mutat rá. Miként az agrárproletariátus növekvő, és a térségben szokatlanul nagy száma is a társadalmi ellentétekre utal, akármennyire is igyekszik Erdei az agrárproletariátus sanyarú helyzetéből következő társadalmi feszültségeket bagatellizálni. Erdei mégis e fejlődés konszenzusos jellege, magas szolidaritása mellett érvel; miközben például a Bácskát jellemző nyugati és dunántúli típusú kisgazdaságokkal teli, kiváló termelési átlagokkal jellemezhető, „válaszfalak” nélküli polgári társadalmat negatívan ítéli meg.9 Erdei az idealizált mezővárosi értékelés és az itteni társadalomfejlődés nyilvánvaló egyenetlenségei közötti ellentmondásokat úgy igyekszik feloldani, hogy a mezővárosi fejlődés összes pozitívumát a protestáns paraszti közösségeknek tudja be, míg a fejlődés negatívumainak okát a felsőtársadalom polgárosodási deficitjében látja. Ebben a szemléletben lesznek a térség gazdasági sikerei (belterjesülő gazdálkodása, kertkultúrája) a parasztság erőfeszítéseinek az eredménye; a feszülő társadalmi ellentétek, „zavaros közéleti-politikai atmoszférája”, a parasztság néma forradalma, antiszemitizmusa, a városok gyarmatias jegyei pedig az úri rend működésének a következménye. Erdei értelmezésében az úri rend eleve a polgárosodás akadályaként jelenik meg. Még akkor is, ha éppen Erdei szociográfiája differenciálja ezt a sarkított képet. O beszél ugyanis arról, hogy Kecskemét esetében az urak által megtanított kerti kultúra a fejlődés motorja. Másrészt a Futóhomok leírásából derül ki az is, hogy a társadalmi nehézségek, sőt, a mezővárosi társadalom polgárosodási deficitje nem magyarázható a felsőtársadalom rendies jellegével. Ez leginkább a törzsök parasztságnak a kereskedelemben történő alulmaradásában látszik. Amikor a „tőzsér, magyar etnikumú” kereskedőréteg nem tud versenyképes maradni a zsidósággal szemben, akkor ebben a sikeres kapitalista vállalkozáshoz elengedhetetlen kereskedelmi mentalitás hiányára derül fény a mezővárosi társadalom esetében is.10 Erdeinek a tanyás mezővárosi társadalomfejlődést indokolatlanul kiemelő felfogásának ékes bizonyítéka a Kiskunság értékelése és mindazon területeké, ahol a protestáns felekezetű, magyar etnikumú közösségekről esik szó. A mezővárosi társadalom ugyanis a szerző megközelítésében a református parasztságnak köszönhető, akik „szép, magyaros tartásukkal” a magyar parasztpolgárosodás letéteményesei. Erdei azonban a protestáns parasztközösségek értékelésekor nem kellő súllyal veszi figyelembe, hogy a parasztpolgárosodás számára 79
