Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 3. szám - Alföldy Jenő: Betyár előtt könyörgő katona; Egy 1840-ből aló pásztorükrösre
végrehajtott kipusztítását - ahogy a Jancsó-Hernádi szerzőpáros filmje is mutatja - jóval annak bekövetkezése után kezdte komolyan venni a művészet, a népnek elkötelezett is. Csanádi is mélyebbre hatolt a betyárhoz kapcsolódó folklór megítélésében Petőfinél, akit pedig sok mindenben példaképének vallott. O sem óhajtotta átstilizálni forradalmárrá a bűnözőt, de jobban érzékelte a folklórban a közemberi álmokat és az igazságosság naiv megnyilvánulásait, mint mestere. Részvét Petőfiben is volt a társadalom bukottja iránt - gyönyörű helyzetdallal adózott neki (Fürdik a holdvilág az éj tengerében) -, de erkölcsi vonzalmat nem éreztetett iránta. Még a honvédőnek felcsapott Rózsa Sándor hírére sem írt verset, holott költőként a szabadságharc eseményeinek valóságos haditudósítója volt (lásd például a Lenkey-huszárokhoz vagy a székely önkéntesekhez írt ódáját). A betyárromantikához Petőfi túlságosan realista: a betyár csupán statisztaszerepet játszik verseiben. A 19. században a folklór tette hőssé a betyárt; a regényírók csak a kiszínezhető kuriózumot látták benne. Irodalmi hőssé akkor vált, amikor már nem létezett: a huszadik századi regényben, amikor Móricz Zsigmond nem magáért a betyárért tette meg jelentős hősnek Rózsa Sándort és Betyár című regényének főszereplőjét, hanem a szegényparaszti sokaságért, amely saját álmait szőtte hőskölteménnyé a betyárhistóriákban. Csanádiban már csak azért is van részvét a betyár és a hozzá kapcsolható bujdosó iránt, mert egyik legszebb korai verse, a Flazátlan (1938) így vall az otthonát elhagyó, ismeretlennek nekivágó értelmiségi szegénylegény sorsáról: „Látom, leszek bitang legény - / akármerre nézhetek én, / hazát többé nem lelek én, / haza se hazamegyek én.” A „bitang” jelző itt e Ibi tangó Itat, otthontalant jelent, mégis a betyárral való azonosulást, vagy az erre való hajlamot jelzi. A Pásztortükrös érzelmi forrásvidékét itt kell keresni. A betyárvilág krónikája 1840 táján oldódik valamicskét a Habsburg-abszolutizmus reformkorba ékelt rémuralom korszaka, az évek óta raboskodó Kossuthot, Wesselényit és Lovassyt ekkor engedik ki a börtönből. Sobri Jóskával már 1837-ben (Kossuth és Wesselényi letartóztatásával egy időben) végeztek a zsandárok. A pásztorlegény aligha tud a politikai eseményekről. Számára az a hír, amit Sobri Jóskáról és más jelességekről hall környezetében: mesés fordulat történt, nem a kutya harapta meg a postást, hanem a postás a kutyát - nem a pandúr ejtette foglyul a rablót, hanem fordítva, a betyár szorongatta meg a zsandárt. Ezt kell emlékezetbe és fába vésni. A vers első fele helyzetkép a pásztorember nyomorúságáról és a betyáréletről, amelyben a folklór mégis meghozza a maga furcsa, szerényen is hetyke virágait. íme a Csanádi-vers tömör helyzetképe: „Itt a finom bídermájer: / deres, bitó, tömlöc-ájer.” (Ezek a finomnak nem nevezhető tárgyak és körülmények Petőfi költészetében is gyakran felbukkannak, mint a zsarnokság jelképei, de nem a betyárt juttatják eszébe a szabadság költőjének, inkább saját, személyes fenyegetettségét és szorongásait fejezik ki.) A „népművész” unalomból farigcsál díszítést a keze ügyében levő tárgyakra, Juhászbotra, baltanyélre, / tükörtartó födelére”. Sorsa eb-élet, kutya-sors, 71
