Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 1. szám - Molnár Miklós: A szufi út
mélyükre a béke lényegbeli jellemzőit. Úgy tekintenek a „békére”, hogy az csak emberek csoportjaira vonatkozik, magára az individuumra nem. Ezért is nem lehetséges igazi béke, csupán a tényleges harc szünetelése. A béke azonban több ennél. 63 Hét egymás után tanulmányozott Naszrudin-történetnek akkora a misztikus hatása, hogy az ember alkalmassá válhat tőle a megvilágosodásra. 64 Idries Shah mondja: „Nem csupán szolgálnak a szufik, hanem a földön egye- düliek abban, hogy a szolgálatot minimális kötelességüknek, nem pedig legvégső feladatuknak tekintik. A szolgálat lényegéhez tartozik, hogy túllépjünk azon a stádiumon, ahol viszonzást várunk cserébe.” 65 Rumi: „A szufik könyve nem betűk sötétsége, hanem a tiszta szív fehérsége.” 66 Hazrat Inayat Khan: Uralkodók „Utam olyan vidékre vitt, ahol dervisek élnek, nagy elvonultságban. Tíz-tizen- két dervisre akadtam így egyszer: rongyos ruhájukban egy fa lombja alatt ültek, és beszélgettek. A puszta földön guggoltak, szőnyegjük nem volt, s ahogy rájuk néztem, szegénynek és gyámoltalannak látszottak, mintha búslakodnának; talán az égadta világon semmijük sem volt. De ahogy belehallgattam, miről folyik köztük a szó, ez a benyomásom gyorsan elillant, mert így szólították meg egyűl ást: - O, Királyok Királya! O, Uralkodók Uralkodója! Először megütköztem szavaikon, de aztán, fontolóra véve a dolgot, azt kérdeztem magamtól: - Mi is az uralkodó, mi is a király? Az igazi király és uralkodó vajon kívül van-e, vagy belül? - Mert hiszen a külső birodalom uralkodója csupa külsőségtől függ. Mihelyt elválasztják környezetétől, többé már nem uralkodó. Ezek a csupasz földön ülő dervisek viszont valóságos uralkodók voltak. Királyságukat senki sem vehette el tőlük, mert az ő birodalmuk nem légvár volt, hanem valóságos királyság. Az uralkodó előtt éppenséggel állhat egy palack bor, ám ezek az emberek meg is itták a bort, és valóságos uralkodó lett belőlük.” Hamad ibn al-Dzsabri sejk a nyugati hagyomány leginkább megerősítésre méltó példáiról: „Az első a csoportszellem, ami képessé teszi az embert annak megértésére, mit jelent másokkal összhangban dolgozni. A másik nem maga a demokrácia, hanem a rá való készülődés, ami képessé teszi az embert a demokrácia megbecsülésére, bár a demokrácia maga is csupán előjáték az ember valóságos egyenlőségének megértéséhez. A harmadik: mások tisztelete. Ezáltal válik lehetővé, hogy az ember tisztelje önmagát. Am nem tisztelhetjük önmagunkat, csak ha másokat is tisztelünk. Nagy titok ez.” 16
