Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 1. szám - Molnár Miklós: A szufi út
67 „Az egész jóga - mondja egy Kallander-dervis - az öncsalás egy formája, és igen könnyű elsajátítani.” 68 Akik szufi módon nevelődnek, és azok is, akik életük későbbi szakaszában csatlakoznak a szufikhoz, minden vállalkozásukban jeleskednek. A jógán ne- velődöttek azonban legtöbbször csupán jógivá lesznek: a világ számára nem válnak kiválóbbá vagy értékesebbé. Akik azután csatlakoznak a jógához, hogy már megalapozták egzisztenciájukat a világban, nem lehetnek a jóga szószólói. 69 Ha a „közép” érdemessé tenné magát, képessé válnék az ügyek irányítására, és nem csupán az ágyútöltelék vagy a szavazóbarom szerepét töltené be. Ez azonban nem könnyű. Könnyebb primitív szinten dolgozni, megszervezni egy-egy tömeggyűlést és tüntetni, mint önmagunkat megjobbítani. 70- Jó, jó, elveszett a szamarad, móllá, de azért még nem kéne nagyobb jajveszékelést csapnod, mint amikor meghalt az első feleséged!- Az ám, de emlékezz csak: amikor elveszítettem az asszonyt, az egész falu vigasztalt: „Majd keresünk neked másikat!” Most meg senki, de senki nem ajánlja föl, hogy pótolja a szamaramat! 71 A szufi „munka” (ön)tudata az egész közösségben rejlik. Vagyis a szufikra a maguk tejességében kell tekintenünk: olyan emberek közösségeként, akik villanytelep módjára működnek, amely összegyűjti és kibocsátja az emberi fejlődéshez szükséges különleges energiát. Ez a haladás evolúciós jellegű: egy ma- gasztosabb emberforma kifejlődéséhez vezet. Minden egyéb emberi vállalkozás eltörpül e mögött. Néha az egyéb vállalkozásokat (holott egyiket-másikat roppant nagyra szokás becsülni, például nemzeteket, kulturális csoportokat stb.) gyengíteni kell, mert olyan erőt hoznak létre, amely ellenséges a valódi emberi gyarapodással szemben. 72 „Ez hát a tanítómester titka. Ahol a meg nem újhodott férfi vagy nő könyvekben keresi a tanítást, ott az egyénekben lakozik, és ők »működtetik«, ahogy a szabadkőművesek mondanák. Ahol az intézmények azt képzelik, hogy ők megőrizhetik, ott lehetetlenség intézményesíteni. Ahol az emberek a tudás kizárólagos egyéni forrását keresik, ott szét van osztva az egész emberiség között. Akik ismerik a szétosztás mintázatát, ebben a vállalkozásban segédkeznek. A többiek, akárcsak a vakok, foszlányaival bíbelődnek. A tanítómester titka ez: megtanítja tanítványait arra, amit tud, és amire a tanítványoknak szükségük van. Aztán útbaigazítja őket, hogy tanuljanak önál17
