Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 3. szám - Bene Zoltán: Továbbmondott történet
BENE ZOLTÁN Továbbmondott történet „Vége nincs, majd benned folytatódik, és te tovább mondhatod. Ha tudod." Ottlik Géza A tankok összetörték az utakat, mesélték itt-ott, eleinte csak halk szóval, biztonságos szobákban, áthatolhatatlan füsttől övezetien, majd később az utcán, hangosan, hivalkodó módon, s kezdődtek a visszaemlékezések a televízióban, a rádióban; a tankok összetörték az utakat, írták az újságokban, szavalták a beszédekben, negyvenegynéhány év múlva, kihívóan, magamutogatóan, vagy éppen szomorú tekintettel, a sírással küszködve. Széles lánctalpakon cipelték acéltestüket, azokon forgolódtak, azokkal tiportak el mindent, ami az útjukba került, s az aszfalt nem bírta a súlyukat, megrepedezett, eltöredezett, be-be- szakadt alattuk. Gyerekkorom legjellemzőbb színhelyén, T. játszóterén állt egy kiöregedett tank, éppen olyan fajta, amelyik igazán képes összetörni az utakat. Am csak sokkal később, felidézve magamban a játszótér talajába belebetonozott hernyótalpakat, amelyek közt mi, gyerekek sokat bujkáltunk, mászkáltunk, csúsz- tunk-másztunk, csak akkor, az emléket vizsgálgatva tudtam elképzelni, milyen iszonyú munkát végezhettek ezek a forgásban lévő vastalpak az utakon, az utcákon, a sérülékeny, vértezetlen tömegekben. És a hang?, milyen volt a hangjuk, milyen volt az a bizonyosan fülsértő csikorgás, ahogyan a kerekek továbbították a köréjük tekert lapos acéltestet, amikor a torony fordult, s az ágyúcső célt keresve pásztázott az épületek ablakai alatt? Milyen lehetett az a hang?, tűnődtem. Ennek a kérdésnek a megfejtéséről azonban sietve tettem le - nem akartam felhasználni az egyetlen lehetséges kapaszkodót, a látott háborús filmek zajait, hiszen személyes benyomásokkal efféle hangok terén nem rendelkezem. így hát inkább hagytam a hangokat, azokat a hangokat. Hagyom a fenébe. Egy autóbusz motorjának a zúgása sokkal élénkebben felidézhető, sokkal valóságosabban, életszerűbben, gondoltam, gondolom, s mindenképpen több közöm van az autóbusz motorjának berregéséhez, mint a tankok ilyen-olyan út-, épület- és embergyilkos lármájához. Az ugyan nagyobb érdeklődésre tarthat számot, ehhez viszont számtalan személyes szál kapcsol a legel- képesztőbb aljasságoktól egészen a legártatlanabb utazásokig. Ügy tűnik, eljutottam a tanktól az autóbuszig. Ahogyan akkor is előbb jöttek a tankok, csak utána került sor a buszozásra. Letartóztatásunk után a nagykanizsai rendőrségre szállítottak, ahonnan másnap a taszári repülőtér autóbuszával kb. 20 társammal együtt napokon keresztül elfüggönyözött ablakkal, ránk irányított fegyverrel autóztattak bennünket ide-oda. Azt az emberi hangot, amely által testet öltöttek ezek a szavak, nem nehéz elképzelnem. Hallom magamban. S ezt az imigyen felidézett motorzúgást, ezt 35
