Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 2. szám - Balogh Robert: Megaláz, felemel - az írók etetése szigorúan tilos!
BALOGH ROBERT Megaláz, felemel az írók etetése szigorúan tilos! „Ha egy zsákba csak szart lapátolunk, miképp hívjuk a zsákot?" írói pályám kezdetén azt reméltem, saját céljaim elérésében segítségemre lesz a média, pénzt kereshetek azzal, amely amúgy is érdekel... elbeszélgetek írókkal, festőkkel, színészekkel, rendezőkkel, s tanulhatok is közben. Nem sokat tévedtem, csak annyiban, hogy ebből meg lehet élni, s finanszírozhatom a magam művészetét. Ez illúziónak bizonyult, mert a valóságban a „média” használt engem, hogy lapátoljam a mottómban megnevezett dolgot. Amikor észleltem, hogy használnak valamire, vagy még inkább kihasználnak, akkor mi mást tehettem volna, természetemből következve, lázadtam, ugyan nem sok sikerrel, mert egy struktúrát nem változtatok meg egymagám, legfeljebb kiléphetek belőle. így helyemet keresve végigjárhattam „dicsőséges” utam az egy képújság kivételével: faliújságtól televízió-képernyőig a médiában. Megfogalmazódott bennem az egyetem elvégzése után, lehetséges-e megvalósítani még azt, amit Kosztolányi, Ady idejében, mármint, főképpen írni, irodalmat művelni és megélhetésért úgymond újságírni. És ez nem csak az én ötletem, irodalom szakos csoporttársaimé is volt, megannyi majdnem íróé, költőé. Aki megmaradt a médiában sportriporter, újságíró, híradós hírolvasó, PR munkatárs lett. Az egyetem alatt színházat csináltunk, újságot írtunk, publikáltunk verset, novellát, néhányunknak már könyvünk jelent meg... Mára, jó hét évvel az egyetem elvégzése után én maradtam utolsónak abból a társaságból, akinek még alkotóként is köze van a művészethez. Számomra bebizonyosodott, főállásban végzett újságírói munka mellett nem lehet írni, legalábbis én nem tudok, a független újságíró pedig a végletekig kiszolgáltatott. Nem mondom, hogy hasztalan az író pálya szempontjából a médiában eltöltött idő, mert életismeretet ad, jártasságot különféle bükkfanyelvekben, bürokráciában, de közben valami elvész. Az érzékenység, az árnyaltság és a figyelni tudás, roncsolódik a személyiség. Végignézhettem amint a körülöttem dolgozó, egykori önálló gondolkodású egyetemisták hírgyári szakmunkásokká alakulnak. Egy napilap egyre kevésbé áll kapcsolatban a valósággal. Sablonok, érdekek mentén szól, legyen az politika, közélet, gazdaság, sport, néhanapján kultúra. Úgy megült ez a kafkai világ, hogy majd fél év alatt három igazi verssort tudtam írni: „a hegy mögött, a hegy fölött, egy másik hegy van" Ezt az anyagi biztonságot kevésbé nyújtó írásmódot választottam, ahelyett hogy mondjuk a szentlőrinci vasútállomás melletti platánsor lehulló lombjának, és gallyainak összetakarításáért felelőst keressek, mint oknyomozó ripor78
